Bepillantás a korai bronzkor horgászainak mindennapjaiba

Tavaly vette kezdetét a Bronze Age Körös Off-tell Archaeology (BAKOTA) projekt, amely a kelet-európai korai és középsõ bronzkor politikai és gazdasági rendszere közötti kapcsolat vizsgálatát tûzte ki céljául. A projekt magába foglalja mind a tell központok, mind pedig a perifériákon található telepek vizsgálatát, beleértve a Körös-vidék első szisztematikus síktelepásatását. A közös amerikai-magyar projektet Paul R. Duffy a Michigan University Phd hallgatója vezeti Bóka Gergely (MMM) régész segítségével. A munkálatokban közreműködött még Gyucha Attila régész (MMM), Kékegyi Dorottya ásatási technikus (MMM) és Szegedi Éva régész is.

A bronzkor az i.e. 3. évezred második felétől kezdődött és i.e. 800 körül ért véget. Nevét a réz és az ón, illetve a réz és az antimon ötvözetéből előállítható fémről kapta. A bronzművességgel a kelet-délkelet felől érkezők ismertették meg a Kárpát-medencében lakókat. A korszakot a kutatás három fő periódusra - korai, középső és késő bronzkorra - osztotta. A bronzkor embere lakóhelyét az ún. tell-telepeken alakította ki, ezek a több réteget magában foglaló "lakódombok" már korán felkeltették a szakemberek érdeklődését. Az különböző tell-kultúrákat az egyes lelőhelyekről nevezték el. A házakat szabályos utcák mentén szorosan egymás mellé építették, egy-egy ilyen telep leletanyaga az itt élők mindennapi életéről tanúskodik.

A munkálatokhoz a régészek felhasználták Magyarország régészeti topográfiájának köteteit is, majd 2006 áprilisa és júniusa között 26 lelőhelyet lokalizáltak, ezek területét bejárták és jellemezték. A pontos azonosítást egy kézi GPS-készülék segítette. A felszíni gyűjtés mennyiségének és minőségének kiértékelése alapján a 26 lelőhely közül 10 bizonyult megfelelőnek újabb vizsgálatokra.

A begyűjtött kerámiák, falomladékok (patics) és más leletek tovább szűkítették a kört, és ennek segítségével kijelölték azt a két, a korai bronzkor késői periódusába keltezhető lelőhelyet (Bélmegyer 45, Tarhos 26), ahol elvégezhették a geofizikai (magnetométeres) kutatásokat. A magnetométeres vizsgálat és a felszíni terepbejárás eredményeit összefoglaló térképeket egymásra vetítve jelölték ki az ásatásra legalkalmasabb területet. A felszín alatti kutatásokat megelőzte egy speciális kézi föld mintavevő fúró használata, amellyel az előforduló régészeti rétegek összetételét és mélységét tudták megvizsgálni.

Az Európa bronzkorával foglalkozó régészek szerint a bronz termékek összegyűjtését és elosztását a területi politikai hierarchia élén állók az ún. főnökségek tartották kezükben. A sokrétegű tellekkel, széleskörű fémmegmunkálással és gazdag temetkezésekkel jellemezhető bronzkori települések jól kutatottak Magyarországon. Ez azonban nem mondható el a köznép élőhelyének vélt síktelepekkel.

Az említett két lelőhely közül Tarhos 26. számú (Tarhos-Gyepes átkelő) lelőhelyen egy leégett bronzkori ház és a fölötte lévő vastag, leletekben gazdag földréteg került napvilágra. Innen 6 kilométerre, a békés-várdombi tell-központ az előkerült kerámiák stílusjegyei alapján a lelőhely a korai bronzkorba, azon belül az Ottományi-periódusba helyezhető. A leletek közül kiemelkedik egy bronzból készült horgász horog, amely az eddigi ismeretek szerint az első ismert ilyen tárgy az Alföld kora bronzkorából. A horog jelenléte ezen a síktelepen azt feltételezi, hogy a bronzot nemcsak presztizstárgyak elkészítéséhez használták ebben az időszakban, hanem a tell-központokon kívül, a hétköznapi életben is előfordultak.

A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok egy olyan társadalmi szerveződésre utalnak, amelyben a falvak a korábban gondoltnál kevésbé függtek a központi telltelepeket lakó főnököktől. Ezek a települések alkothatták egy kevésbé hierarchikusan felépített társadalmi szerkezet építőköveit. Az ásatás tervezett folytatása 2007 augusztusában várható.