Kékfedelű asszonyújságot vezetett az első magyar szerkesztőnő

2007. január 11. 11:00

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=16137&pIdx=2

Magyarország, s egyben az Osztrák-Magyar Monarchia első önálló laptulajdonos- és szerkesztőnője Szegfi Mórné Kánya Emília volt.

A művelt magyar hölgyek számára készült

Családja révén (édesapja a mai Deák téri evangélikus gimnázium igazgatója volt) gyermekkorától részt vett a pesti értelmiségi társaséletben, fiatal korától kezdve ő maga is aktívan foglalkozott az (elsősorban szép)irodalommal. Emília az 1850-es éveket első férjének családjánál, Temesváron töltötte. Férje, Feldinger Frigyes, az 1849 utáni Magyarország egyik első szatirikus lapját, az Euphrosine-t hozta létre és tartotta fenn néhány szám erejéig. Az elég súlyos látásbeli problémákkal küzdő férj azonban nehezen tudta egyedül elvégezni a szerkesztés körüli teendőket, ezért annak jelentős részét fiatal felesége vállalta magára.

Ő levelezett a szerzőkkel, ő javította a kéziratokat. A rövid életű lap és a szerencsétlenül alakult házasság is csakhamar kudarcba fulladt. 1857-ben Emília úgy döntött, hogy elválik, és három gyermekével visszaköltözött Pestre. Bár ebben az elhatározásában támogatta családja és a pesti evangélikus közösség is, anyagi helyzete mindenképpen aggodalomra adott okot. Három gyermekét és saját magát is el kellett tartania. Természetes módon az irodalomhoz fordult. A korábban elsősorban csak az íróasztalfióknak író nő a nyilvánosság elé lépett, több lap is rendszeresen közölte írásait.

Csakhogy állandó és biztos anyagi forrásra volt szüksége, barátai sugalmazására tehát saját lapot akart megjelentetni. Hosszas kérvényezés, engedélyeztetés, utánajárás után 1860. október 14-én végre megjelent Emília lapja, a Családi Kör első száma, amely alcíme szerint "a művelt magyar hölgyek számára" készült. A lap két állandó munkatársa a kor ismert újságírói, Szokoly Viktor és (a szerkesztő második férje) Szegfi Mór voltak. Kánya Emília önálló, kenyérkereső és másoknak is kenyeret adó nőként élte életét, egyesítve ezt a korban uralkodó nőideállal. A lapszerkesztés mellett nyolc gyermeket nevelt fel és tartott el.

A Családi Kör több szempontból is számos elődöt tudhatott magáénak. Ekkorra már több olyan lap is megjelent Magyarországon, amely elsősorban a női olvasóközönséget célozta meg; de a fő rivális, a Vajda János szerkesztette Nővilág nem sokkal a Családi Kör indulása után szűnt meg. Emellett mindenképpen mintaként használhatta a szerkesztő a német Gartenlaube című újságot is.

A kortársak által "kékfedelű asszonyújságként" is emlegetett lap heti rendszerességgel, világoskék borítóval, egyszerű, ám ízléses külsővel jelent meg. Illusztrációk nem szerepeltek benne, de mellékletként szabásmintát, hímzésrajzot is közölt, az egyébként szokásos naptár, divatkép, illetve kotta mellett. A Családi Kör tartalmát tekintve igen sokszínű volt. Egyszerre igyekezett megszólítani a fővárosi, emancipálódó értelmiségi nőket éppúgy, mint a vidéken élő háziasszonyokat, a szépirodalom iránt érdeklődő fiatal lányokat.

A Monarchia első szerkesztőasszonya

A közönséggel való kapcsolattartás egyik formája ma már kissé szokatlannak tűnik. Emília (írói névként csak a keresztnevét használta) ugyanis napi, praktikus ügyekben megbízásokat teljesített vidéki olvasóinak, szövetet vett, eljárt különböző ügyekben, elhelyezte a lányokat a nevelőintézetekben, mindezekről pedig állandóan beszámolt, üzent a lapjában. Közölt - a kor elvárásainak megfelelően - recepteket, háztartási, gyereknevelési, betegápolási tanácsokat, rejtvényeket is.

Rendszeresen jelentkező rovat volt a Budapesti Hírvivő, amelyben a fővárosi élet kisebb-nagyobb híreit ismertették, sokszor azonban speciálisan női szempontból. Lapjának újszerűségét, haladó szellemiségét azonban elsősorban iránycikkeinek, a nőnevelés, nőképzés témában közölt vitáinak köszönheti. A többé-kevésbé állandó szerzőgárda két legtöbbet publikáló tagja természetesen Emília és férje, Szegfi voltak, de teret adtak számos más szerzőnek, az ismert tudós férfiaktól kezdve a műkedvelőknek is.

Emília meghatározó alakja volt a korai, ekkor kibontakozó magyar nőmozgalomnak. A lap szerkesztése mellett közreműködött a különböző egyletek szervezésében, titkára volt a Nőipar Iskolának, bábáskodott a Magyar Gazdasszonyok Egyesületének létrejötténél, képviselte hazánkat a nemzetközi nőkongresszuson stb. Tevékenységének leghathatósabb eszköze és szócsöve az újságja volt. A Családi Kör 1864-től a Pesti Jótékony Nőegylet hivatalos lapja lett, de Emília a kezdetektől fontosnak érezte, hogy a nők helyzetével, a nőképzéssel, a nők foglalkoztatottságával kapcsolatos írásoknak helyt adjon, bemutassa a hazai nőmozgalom kiválóságait (természetesen kor- és harcostársait is), teret adjon az e témában haladónak számító szerzőknek, beszámoljon a nőegylet fontos eseményeiről, a tisztújításoktól kezdve a margitszigeti piknikig. Lapja az 1860-as években a feminista mozgalmak legfőbb hazai szószólója lett, innen ismerhették meg a magyar nők a mozgalom külföldi eseményeit, alakjait is.

A Családi Kör az olvasóközönség körében nagy népszerűségnek örvendett, Emília a hazai értelmiségi és (újság)írótársadalom elfogadott és elismert tagja lett. Az 1870-es évektől kezdve azonban a lap népszerűsége csökkenni kezdett, folyamatosan fogyatkozott az előfizetők száma. Egészen odáig, hogy 1880-ban kénytelen volt eladni a lapot, a még meglévő előfizetőket átadta egy másik kiadónak, és ezzel ő maga is befejezte életének e tevékeny időszakát. De csak lapszerkesztői értelemben. Gyermekéhez Fiuméba költözött, ahol éveken át memoárján dolgozott, egészen 1905-ben bekövetkezett haláláig. (E visszaemlékezés 1998-ban nyomtatásban is megjelent, Réges-régi időkről címmel.)

S bár a Családi Kör megszűnésekor nem volt éppen sikerei csúcsán, elmondhatjuk, hogy a Monarchia első szerkesztőasszonya tevékeny és alkotó életet élt. Nemcsak a közéletben, a nőmozgalomban végzett maradandó munkát, de húsz esztendőn keresztül szerkesztett, írt és működtetett egy színvonalas, korszerű és népszerű női lapot.

Kiss Bori - Tűsarok