400 éve halt meg Bocskai István, a koronás fejedelem
2006. december 29. 12:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15946&pIdx=2
400 éve, 1606. december 29-én halt meg Bocskai István, Erdély fejedelme. A politikus életére vonatkozó kutatásokat G. Etényi Nóra, Horn Ildikó és Szabó Péter impozáns kötetben összegezték.
Mesés eredetmonda - összetartó család
Elhamarkodott ítéletét sajátosan büntették az égiek, hetes ikreket szült. Ekkor az asszonynak eszébe jutottak a koldushoz intézett szavai, ezért a hétből hat gyermeket el akart veszíteni. A kegyetlen feladattal megbízott öregasszony végül nem tudta a parancsot végrehajtani. Mic bán ugyanis észrevette őt és a gyermekeket és "élete veszése alatt meghagyja a vénasszonynak, hogy a gyermekeket elveszetteknek mondja lenni". A fiúk mellé az apa külön dajkákat fogadott, majd évek múlva szembesítette feleségét irgalmatlanságával. Erre "az asszony, lábaihoz borul urának és úgy kér kegyelmet fejének".
Bocskai István apjával korábban azonosítási problémák merültek fel. Egy időben ugyanis két Bocskai György tevékenykedett, de életük különböző elemeit a kutatás összemosta. Az "igazi" apa 1545 körül kötött házasságot Sulyok Krisztinával, az asszony családjának köszönhetően a férj lehetőségei is megnyíltak. György olyan emberekkel is kapcsolatba kerülhetett, mint például Dobó István vagy Balassa János és a feleség vagyona a közös jövőt is megalapozhatta.
Bocskai István 1557. január 1-jén Kolozsvárott, a főtértől nem messze, Mátyás király szülőházának szomszédságában, az ún. Eppel-házban született. Szülőföldjének azonban Kismarját tartotta, amit jól bizonyít az 1606. szeptember 22-én adott kiváltságlevél néhány sora: "illenék-e megfeledkeznünk arról a helyről, arról a mi igen kedves szülőföldünkről, közelebbről a Bihar vármegyében fekvő, általánosan Kismarjának nevezett (községről), amelyről a mi eleink, ükapáink nagyapáink, ősapáink eredetüket onnan véve magukat nevezték és neveztették..." Istvánnak 14 testvére volt, igaz, hogy közülük többen még gyermekkorban meghaltak. A Bocskai család tagjai összetartottak, és ez a nagy vagyonok birtoklásának korában nem tűnt magától értetődőnek.
Bocskai 1567-ben, 10 éves korában kerülhetett a bécsi udvarba. Első éveit apródként töltötte II. Miksa császár oldalán. Az apródok a főistállómester fennhatósága alá tartoztak, mindennapi életüket azonban saját udvarmesterük irányította, két tanító pedig a tanulmányok elsajátításában tevékenykedett. Minden, az udvari élethez szükséges ismeretet megtanultak: a lovaglást, vívást és a táncot. A fennmaradt rendtartások segítéségével elénk tárul az apródok szigorú napirendje, amelyek közül például a hajnali ötös ébresztés fiatalt próbáló lehetett. A tanítás során nagy hangsúlyt fektettek a német nyelvre, így minden bizonnyal tarthatatlan az a korábbi elképzelés, mely szerint Bocskai nem tudott tisztességesen németül.
A fejedelmek szolgálatában
Fordulópontot jelentett Bocskai életében, hogy 1576-ban a császári udvarból az erdélyi fejedelem udvarába költözött. Az esztendő a nagy változások jegyében telt el: II. Rudolf lett a német-római császár és Lengyelország királyává koronázták Báthory Istvánt. Sokan ismét reménykedni kezdtek, hogy megvalósulhat egy nagy oszmánellenes összefogás. A hiányos források miatt nagyon nehéz Bocskai váradi szerepét felvázolni, ekkor a familiárisok közé került és katonai feladatokkal bízták meg. 1581-ben tagja lett annak a testületnek, amely Báthory Kristóf halála után arra volt hivatott, hogy Erdélyt irányítsa. A folyamatos áskálódások miatt azonban visszavonult, és a készülhetett a Hagymássy Margittal kötendő esküvőjére.
|
Basta kegyetlenkedései |
|
Kassa |
A kezdeti eredmények után megtorpant az Oszmán Birodalom elleni háború. A zűrzavaros helyzetet tovább súlyosbította Báthory Zsigmond többszöri lemondása és visszatérése. Bocskai jól érzékelte a Mihály havasalföldi vajda által okozott veszélyt, és sokáig Prágától várta a megoldást, így változtatni próbált az udvar halogató taktikáján. Emiatt azonban a Habsburgok bizalma megrendült. Helyzetét jól mutatja, hogy a levelekben titkosításként használt álnevek közül a Dögvész jutott neki. Bocskai 1600 végén szorult ki Erdélyből, politikája mélypontra jutott.
Erdély élén - a Habsburgok ellen
Az álmosd-diószegi csata után a hajdúkapitányok felhívásokat intéztek a szabadságharc támogatására. Bocskai küzdelme elején roppant kényes helyzetben volt. Semmiféle közjogi méltósággal nem rendelkezett és saját, keresztény uralkodója ellen fordult.
A lázadó Bocskaiból 1605-re uralkodó lett: február 25-én a nyárádszeredai országgyűlésen a rendek Erdély fejedelmévé választották, az ünnepélyes beiktatásra csak szeptember közepén kerülhetett sor. Április 20-án Szerencsen Magyarország fejedelmévé választották, mert ezzel kívánták elérni, hogy Bocskait Magyarországon se tekintsék lázadónak.
A szabadságharc szempontjából döntőnek bizonyult, hogy Habsburg Mátyás főherceg lett a magyar ügyek szakértője, aki hamar megértette, hogy a magyar rendek mozgalma a birodalom egységét veszélyeztette. Az oszmánok is érzékelték, hogy hasznossá válhat számukra a felkelés. Ez Bocskai részéről nagyfokú óvatosságot igényelt, így a törökök által adott koronát csak ajándékként fogadta el, és az általa adott méltóságot is elhárította magától. Az őt lejárató nyugati kiadványok azonban már a törökösség vádjával illették és a Habsburgok az ékszerben magyarországi trónigényeit fenyegető kihívást látták.
Bocskai azonban a békére törekedett. Erőfeszítéseinek a bécsi békében meg is lett az eredménye. Nem sokkal ezután a Zsitva torkolatánál lezárhatták a török elleni háborút is. Bocskai István Kassán hunyt el, a korabeli kifejezés szerint "hasvízkór" következtében, ám halálának okairól nyomban legendák születettek, a közvélemény merényletet sejtett a háttérben. Holttestét a gyulafehérvári székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Alakját megőrizte az emlékezet, helyet kapott a genfi "Reformáció falán" is. Életművével történészek sora foglalkozott.
A most megjelent, igényesen kivitelezett kötet szépen zárja le a Bocskaihoz fűződő eseménysorozatot. Hűen, precízen és érzékletesen adja vissza azt a kort, amelyben a koronás fejedelem élt. A jól válogatott, sokszor újszerű képek és az olvasmányos stílus segítségével betekintést nyerhetünk a korabeli udvari életbe, és Bécs, Prága vagy Gyulafehérvár utcáin sétálva megismerkedhetünk a kor mindennapjainak intrikáival is.
G. Etényi Nóra - Horn Ildikó - Szabó Péter: Koronás fejedelem. Bocskai István és kora. Budapest, 2006. Generál Press, 247 p. Ára: 5200 Ft.