Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

A csatatértől az indulóig: 240 éve született Joseph Radetzky

2006. november 2. 11:00

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15318

Kétszáznegyven éve, 1766. november 2-án született Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky gróf, a XIX. század első felének legsikeresebb osztrák hadvezére.

A napóleoni háborúk hőse

A csehországi Trebnicében (Trebnitz) született, az állítólag magyar eredetű család a soknemzetiségű Habsburg-birodalom számos országában élt, a grófi címet nagyapja révén kapta nem sokkal születése előtt. Apját korán elvesztette, ezután nagyapja nevelte, az ő halála után a bécsi katonai akadémián tanult. Az intézményt 1784-es megszűntekor kadétként belépett a Gyöngyösön állomásozó Caramelli vértesezredbe. Hamarosan alhadnagy, majd főhadnagy lett, puskaport először a török háborúban szagolt, majd a francia forradalom kitörése után a németalföldi és a rajnai fronton szolgált.

1796-tól erődítési munkákat vezetett Felső-Itáliában, 1799-ben Beaulieu hadsegédjévé és a a felderítők parancsnokává nevezték ki. Radetzky a századfordulóra már ezredes és több kitüntetés tulajdonosa volt, 1801-ben a Mária Terézia-rendet is megkapta. 1801 és 1805 között Sopronban állomásozott. 1805-ben Ulmba tartva érte utol a parancs tábornoki kinevezésével és áthelyezésével Itáliába, ahol Károly főherceg alatt részt vett a sikeres caldierói hadjáratban. A béke rövid éveiben a hadművészet klasszikusait tanulmányozta. 1809-ben Bajorországban és Felső-Ausztriában harcolt Napóleon ellen.1809 és 1812 között vezérkari főnökként megkísérelte a csapatok és a taktika újjászervezését, de reformjai elbuktak a kincstár ellenállásán, így lemondott.

1813-ban főszállásmester és a haditanács tagja lett, megkapta a Mária Terézia-rend parancsnoki fokozatát és az 5. huszárezredet (Radetzky-huszárok). A koalíciós erők főparancsnokává kinevezett Schwarzenberg vezérkari főnökeként nagy szerepe volt Napóleon legyőzésében; 1814-ben a szövetséges uralkodókkal együtt vonult be Párizsba, majd velük együtt tért vissza a bécsi kongresszusra. A béketárgyalások során ő közvetített Metternich osztrák kancellár és I. Sándor orosz cár között, amikor a nagyformátumú személyiségek éppen nem voltak beszélő viszonyban.

Európára ezután ráköszöntött a béke, Radetzky pedig eltűnt a nyilvánosság elől. Sopronban és Budán állomásozott, valóságos titkos udvari tanácsosi rangot kapott, de katonai reformjai újfent kudarcba fulladtak.

Radetzky reloaded

Az idős harcost 1831-ben reaktiválták, amikor a Szent Szövetség Európája recsegni-ropogni kezdett. Radetzkyt az olasz egységtörekvések, a risorgimento lázában élő Itáliába küldték, ahol leverte a pápai állam felkelőit. 1834-ben az itáliai osztrák haderő főparancsnoka lett, 1836-ban - hetvenévesen - megkapta a tábornagyi rangot. Korát meghazudtoló tetterővel látott csapatai kiképzéséhez, de a császári udvarnál újfent figyelmen kívül hagyták reformjavaslatait, sőt még pénzt sem biztosítottak serege számára. Így amikor az 1848-as olasz forradalom kitört, felkészületlenül ugyan nem találta, de súlyos hátrányban volt a felkelőkkel és a szárd-piemonti csapatokkal szemben.

1848 márciusában véres utcai harcok után kiszorult Milánóból, s egész Veronáig hátrált, de aztán újabb diadalok sorát aratta, s hamarosan újra elfoglalta Milánót. Sorra bevette a Közép-Itália kulcsát jelentő erődrendszer négy várát, majd a fegyverszünet 1849 tavaszi felmondása után Mortara, majd március 23-án Novara mellett döntő győzelmet aratott a szárd-piemonti erők fölött, ezzel biztosítva Ausztriának Lombardiát, majd Augusztusban Velencét is. Érdemeiért megkapta az Aranygyapjas Rendet, az orosz cár marsallá, a császár pedig a Lombard-velencei királyság kormányzójává nevezte ki. A nagypolitikába sosem ártotta magát.

1857. február 28-án, 72 évi szolgálat után vonult nyugdíjba, élete utolsó éveit Milánóban, a császár által rendelkezésére bocsátott villában töltötte. 1858. január 5-én, végelgyengülés következtében halt meg. 1798-ban nősült meg, felesége 1854-ig állt oldalán, a házasságból három lány és öt fiú született, közülük három az osztrák hadsereg tisztje lett.

Radetzky a hadtörténetbe olasz hadjáratával, a k. und k. hadsereg bakáinak szívében bálványozott "Radetzky apóként" került be. Prágában már 1858-ban, Bécsben 1892-ben kapott lovas szobrot, Grillparzer ódát írt hozzá, Joseph Roth osztrák író legismertebb műve a Radetzky induló címet viseli. Nevét igazán idősebb Johann Strauss tette halhatatlanná, aki 1848-ban neki ajánlotta Op. 228-as indulóját. A Radetzky Marsch pillanatok alatt "slágerré" vált, s ma is az: a bécsi újévi koncertek hagyományos záró darabja, amelyhez a közönség a karmester intésére tapsolja a ritmust.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)