Régészek követelik az iraki örökség védelmét

Van, ami örökre elpusztulhat

Sumér és Babilon városában már nagy pusztítások történtek. Larszát, amely i.e. 1900-1800 között a Babiloni Birodalom fővárosa volt, ásónyomok szabdalják. Iszin városában, amely i.e. 2000-1900 között volt főváros, helyenként tíz méteres gödröket ástak, amelyekhez alagutak is csatlakoznak. Ezekben a városokban olyan komoly károk keletkeznek, hogy a régészek talán már soha nem térhetnek vissza dolgozni. Más városok, így Umma, Zabalam, Adab, Suruppak és Umm al-Hafriyat is nagy károkat szenvedtek.

A régészek álláspontja szerint az ország páratlan kincseit, különösen az ókori Mezopotámia örökségét, meg kell védeni. Ur, Babilon és Ninive emlékei a modern civilizáció bölcsőjét rejtik. A levélben többek között ez olvasható: "Mi, akik évekig folytattunk ásatásokat Irakban, akik tanítottuk az ország dicső történelmét és kultúráját, akik hatalmas erőfeszítéseket tettünk, hogy felhívjuk a világ figyelmét arra, milyen lehetséges és valóságos károkat okozhat a háború és annak utóhatása Irak kulturális örökségében, most arra kérjük Önöket, hogy védjék meg az egész országban a múzeumokat, régészeti emlékeket és a még álló emlékműveket."

Az aláírók között van McGuire Gibson, a Chicagói Egyetem régészprofesszora, Robert McC. Adams, a Smithsonian Intézet nyugalmazott titkára és Leon DeMeyer, a belgiumi Genti Egyetem nyugalmazott rektora. A tudósok azt követelik, hogy a régészeti emlékek őreit, akiket az ókori emlékek védelmére képeztek ki, tekintsék katonáknak, és növeljék a létszámukat. Az aláírók azt is szeretnék elérni, hogy az iraki Nemzeti Múzeum sértetlen maradjon. Attól félnek, hogy a gyűjteményét széthordják, ha az ország kettészakad.

Ma még rejtély övezi, hogy hová kerülnek az ellopott régiségek. Csupán néhányról tudni, hogy felajánlották őket megvételre gazdag gyűjtőknek a Perzsa-öböl és a Távol-Kelet országaiban.

1. Hadműveleti károk
2. Van, ami örökre elpusztulhat