40 éve kezdődött a kínai kulturális forradalom
2006. május 17. 13:25
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13658
1966 és 1976 között több millió ember vált a Mao Ce-tung (Mao Zedong) elnök által negyven éve kirobbantott `kulturális forradalom` áldozatává Kínában.
A kulturális forradalom főbb dátumai
A szorosan vett `kulturális forradalmon` az 1966-76 közötti évtizedet értik. Ezt kétéves átmeneti időszak követte, amelynek során a még Mao halála előtt kinevezett Hua Kuo-feng (Hua Guofeng) állt ugyan a párt élén, de a hatalom fokozatosan átment a korábban Csou En-laj által támogatott Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) kezébe. Ő ugyan formálisan nem került a hierarchia első helyére, de 1978-tól döntő befolyást gyakorolt az ország életére, pragmatikus reformirányvonalat érvényesítve. Hu Csin-taót (Hu Jintao), a párt és az ország mai irányítóját is ő emelte be a legfelső vezetésbe.1966
Május 16: a `Nagy Proletár Kulturális Forradalom` hivatalos kezdetét a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottságának e napon kiadott körlevelétől datálják. A május 16-i körlevél elítélte `a burzsoázia képviselőit, akik befurakodtak a pártba` és ezzel megadta a jelet a nagyszabású tisztogatásra.
Június 1: Mao elrendeli egy tacepao (nagybetűs plakát) országos terjesztését. A tacepaot a pekingi Peita egyetem diákjai tűzték ki, elítélve az egyetem vezetőinek kísérletét a `kulturális forradalom` elfojtására. Ezzel kezdetét vette a vörösgárdista mozgalom.
 |
Augusztus 8: A KKP központi bizottsága elfogadja a "16 pontos határozatot", amely felszólítja a proletáriátust a "négy régi" (régi eszmék, régi kultúra, régi szokások és hagyományok) elítélésére. A vörösgárdistákhoz parasztok, katonák és munkások csatlakoznak.
Augusztus 18: Egymillió vörösgárdista sorakozik fel a Tienanmen téren Mao Ce-tung előtt.
1967
Mao támogatásával a "lázadó frakciók" átveszik a hatalmat Sanghajban. Az ország anarchiába és polgárháborúba süllyed.
1968
Július: a munkások és katonák részvételével létrehozott "propagandacsoportokat" küldtek szét az országban a vörösgárdisták megrendszabályozására. A hadsereg ellenőrzése alá vonja a helyzetet.
December: Megkezdődik a városi fiatalok - köztük sok vörösgárdista - falura küldése, hogy "átneveljék őket a szegény- és alsó-középparasztok".
1969
Április: A KKP IX. kongresszusa véget vet a vörösgárdista mozgalomnak. Csiang Csing (Jiang Qing), Mao Ce-tung felesége a szűkebb vezetésbe kerül.
 |
|
Lin Piao és Mao |
Szeptember 13: Lin Piao, (Lin Biao), akit 1969-ben Mao majdani utódává jelöltek, rejtélyes repülőgép-szerencsétlenség áldozata lesz, azzal vádolják, hogy összeesküvést szervezett Mao ellen. Ezután a kulturális forradalomra inkább a vezetés felső csoportjaiban zajló manőverek, fordulatok voltak a jellemzőek.
1976
Január 8: Meghal Csou En-laj miniszterelnök, aki 1972-ben bírálta az ultrabalosságot.
Szeptember 9: Meghal Mao Ce-tung.
Október 6: Letartóztatják a "Négyek bandáját", akik alatt Csiang Csinget, és ultrabalos társait, Jao Ven-jüant (Yao Wenyuan), Csang Csun-csiaót (Zhang Chunqiao) és Vang Hung-vent (Wang Hongwen) értették.
Teng Hsziao-ping vezetésével fogadták el 1981-ben azt a párthatározatot, amely a "kulturális forradalom" hivatalos értékelésévé vált Kínában, elítélve annak gyakorlatát. Ez a dokumentum, ha bírálta is Mao "hibáit", azt tartalmazta, hogy tevékenységében a pozitív elemek voltak túlsúlyban, és továbbra is alapvetőnek nyilvánította a párt vezető szerepéről szóló tanítását.
Egy hajdani vörösgárdista emlékei
`Nem az volt a kérdés, hogy vörösgárdisták legyünk vagy ne, mindenki az akart lenni` - emlékezik vissza a tragikus évtizedre 40 évvel később a `kulturális forradalom` egyik `kis katonája`, egyike azoknak, akik annak idején Mao elnök terveinek szolgálatában tűzbe és vérbe borították Kínát. 1966-ban a húszéves Lu Li-an sok millió más kínai fiatallal együtt fanatikus híve volt Mao Ce-tung (Mao Zedong) elnöknek, aki 1949-ben a kommunistákat győzelemre vezette Kínában. A közép-kínai Vuhan (Wuhan) egyetemének frissen végzett hallgatójaként vakhittel belevetette magát a `burzsoáziának a pártba befurakodott képviselői` elleni erőszakba és rombolásba. `Számunkra, akik 1949 után nőttünk fel, csak a forradalmat tanították, tehát miután elolvastuk a propagandakönyveket, valóban a történelem forradalmi élcsapatában akartunk küzdeni` - mondja a Vuhanban élő hatvanéves, ma már nyugalomba vonult üzletember.
"Akkor úgy éreztük, hogy rossz korban születtünk, mert nem volt alkalmunk küzdeni ellenségeink, a kommunizmus ellenségei ellen, nem volt esélyünk arra, hogy forradalmi hősök legyünk. A kulturális forradalom idejében azt hittük, valóban nagy szerencse számunkra ez a kampány, végre harcolhatunk álmaink megvalósításáért. Mi vörösgárdisták egyfajta isteni hadsereget alkottunk, Mao elnök katonái voltunk" - fűzi hozzá.
Akárcsak az ország más részein, a fiatal diákok e seregei megalázták és megkínozták, megölték vagy halálba kergették azokat, akiket ellenfeleikként jelöltek meg az őket háttérből irányító hatalmi csoportok. Lu Li-an szerint Hupej (Hubei) tartományban 30 ezer ember halt meg így, olyanok, akiknek egyedüli bűne az volt, hogy nem látszottak elég lojálisnak a párt szemében. "Az utcákon tüntetések és összecsapások voltak a csoportok között, valóságos kisebb csaták dúltak, ez valóban heves és erőszakos küzdelem volt." Lu kezdetben lelkesen gyűjtötte a fegyvereket a társainak, ám, mondja, sohasem vett részt ő maga is a harcokban, inkább az eszmei küzdelmet tartotta a fontosnak, tacepaokat (nagybetűs plakátokat) írt, amelyeket nyilvános helyeken tűztek ki, elítélve az éppen esedékes ellenfeleket.
 |
Lu, aki nős és egy 23 éves fiú apja, ma azt mondja, semmit sem bánt meg, de bánja, hogy annak idején nem látott át a szitán. "Egyszerűen szégyellem magam. Látnom kellett volna a kulturális forradalom igazi természetét."
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)