165 éve halt meg William Harrison amerikai elnök

Háborús hős az elnöki székben

Amerikai elnökök a Múlt-koron

James Madison, Benjamin Harrison, Ronald Reagan, Andrew Jackson, Abraham Lincoln, Franklin Pierce, Jimmy Carter, Theodore Roosevelt

1773. február 9-én született Virginia államban, előkelő ültetvényes családban. Apja a Kontinentális Kongresszus tagjaként egyike volt a Függetlenségi Nyilatkozat aláíróinak, majd Virginia állam kormányzója lett. Harrison a függetlenségi háború alatt nőtt fel, otthonukat egyszer fel is dúlták a britek. Történelmet hallgatott, majd Philadelphiában orvosnak tanult, de diplomát soha nem szerzett, mert 1791-ben apja halála után pénz nélkül maradt, s más választása nem lévén beállt katonának. A tizennyolc éves fiatalember Wayne tábornok hadsegédjeként vett részt az indiánok elleni hadjáratokban, majd 1798-as leszerelése után az Északnyugati Terület titkáraként kormányzó-helyettesként ténykedett. 1799-ben ő képviselte a területet a washingtoni kongresszusban, ahol sikerült a letelepülni vágyók földszerzését könnyebbé tevő törvényt elfogadtatnia.

1801-ben lemondott a képviselőségről és az újonnan alakult Indiana terület kormányzója lett. A tisztséget 12 éven át töltötte be, ezalatt szerződések révén megszerezte a bennszülött indiánok földjét, a nyugat felé nyomuló telepeseket pedig katonai erővel támogatta. A fehér terjeszkedés az addig egymással rivalizáló indián törzseket összefogásra késztette, szövetségük élére a sóni törzs főnöke, Tecumseh állt. 1811-ben Harrison mintegy ezer emberével Tecumseh ellen vonult és a Tippecanoe folyónál legyőzte. Az indianai kormányzó az 1812-ben kitört brit-amerikai háborúban szaporította tovább katonai babérjait, amikor dandártábornoki rangban őt nevezték ki az északnyugati hadsereg főparancsnokává. Előbb megállította a Kanadából betörő angol-indián sereget, majd 1813 októberében az Erie-tótól északra tönkreverte őket. A csatában Tecumseh is elesett, az indián ellenállás végleg megszűnt. Harrison a washingtoni kormánnyal támadt nézeteltérései miatt még a háború vége előtt búcsút intett a seregnek és politikai karriert kezdett.

Az újdonsült nemzeti hős 1816-tól Ohio képviselője volt Washingtonban, de az állam kormányzói tisztéért folytatott versenyfutást 1820-ban elvesztette. 1824-től szenátorként ült a Kongresszusban, majd 1829-ben kolumbiai nagykövetté nevezték ki, megbízatásának lejárta után visszavonult vidékre. 1836-ban megpályázta az elnökséget, de alulmaradt Van Burennel szemben. Négy évvel később újra próbálkozott, s a dicső katonai múlt ezúttal elegendőnek bizonyult az Amerikát gazdasági válságba taszító elnökkel szemben. Harrison országosan csupán 150 ezer szavazattal kapott többet riválisánál, de az elektori testületben 234-en szavaztak rá, míg Van Burenre csak hatvanan.

1. Háborús hős az elnöki székben
2. Az egyhónapos elnökség