Rendszerváltással ért fel március 15-e

Március 15. az egyetlen nemzeti ünnepeink sorában, mely egyszerre örvend kivételesen egységes (pozitív) közmegegyezésnek, továbbá megőrizte személyességét, vagyis talán a legtöbben érzik magukénak az ünnep által felvetett gondolatokat. Nemzeti ünnepeink, különösen forradalmaink sorában mindez 1848 márciusát egyedülállóvá teszi, s aligha van olyan kisdiák az országban, aki e nevezetes nap egy-két momentumát ne tudná felidézni. Március 15. a negyvennyolcas átalakulás emblematikus napja lett, a közvélemény, s tankönyveink jelentős része is a pesti eseményeket a forradalom győzelmeként, betetőzéseként értelmezi.

Kétségtelenül ezen időszak leglátványosabb, érzelmeinkre is leginkább ható napjáról van szó. Hiszen a Pilvaxból induló néhány fiatal mögé duzzadó tízezres felvonulás, a forradalom stációi (Landerer nyomda, Nemzeti Múzeum kertje, pesti városháza, budai helytartótanács, Táncsics börtöne, az esti Bánk bán előadás), valamint a Nemzeti dalt és a 12 pontot szavaló/éljenző tömeg a leginkább megragadható és az események középpontjába állítható momentumok. Nem véletlenül lett éppen március idusából nemzeti ünnep, már a kortársak szemében is, és nem véletlen az sem, hogy a hivatalos (közéleti, iskolai stb.) ünnepek a fenti eseménysorról rendre megemlékezve tudatosítják a Petőfiékkel ezen a napon történteket.

Történelemmel foglalkozó emberként érdemes eltöprengeni azon, hogy valóban győzött-e a forradalom március 15-én, ha igen, mi győzött, melyek voltak sikerének bizonyítékai, ha nem, mi tekinthető forradalomnak és mi győzelemnek. Merthogy 1848 tavasza történelmünk egyik rövidségében is legsikeresebb időszaka, az kétségtelen. Elég "modern" volt már ez a 19. század ahhoz, hogy mai értelemben is rámondjuk: rendszerváltás történt az 1848-as év ezen napjaiban, méghozzá igen-igen nagy horderejű. Ne feledjük, a negyvennyolcas nemzedéknek a társadalom szerkezetváltására (a jobbágy-földesúri viszony felszámolására), valamint azzal együttesen a politikai intézményrendszer modernizációjára (parlamentáris kormányzásra) tett sikeres kísérlete lényegében az államalapítástól fennálló struktúrák lebontását és helyükbe újak építését jelentette, méghozzá igen rövid idő alatt. Teljes alkotmányos fordulat állt be ezekben a napokban, amely az egyéni szabadságjogok soha nem látott, ma is példaértékűként emlegetett megvalósulását is magával hozta.

Érdemesebb talán e napot is egy rövidebb távú folyamatba illeszteni (ezt nevezzük a "forradalom győzelmének"), méghozzá olyan folyamatba, melynek a pest-budai március 15. kétségkívül legmarkánsabb eseménysora, de nem az egyetlen, s talán nem is szerencsés, ha a többit teljesen elhomályosítja. Ez alapján a forradalom győzelmének "időpontjaként" mintegy két hetes szakaszt jelölhetünk meg március 3-18 között, "helyszínként" pedig három várost, Pest-Budát, Bécset és Pozsonyt határoznék meg, utóbbi az események kezdő- és végpontjának helységét is adva.

Olvassa el a teljes cikket a Történelemtanárok Egylete oldalán!