Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

345 éve halt meg Mazarin bíboros

2006. március 9. 10:30

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=12807&fbrkMR=desktop&pIdx=1

Háromszáznegyvenöt éve, 1661. március 9-én halt meg Vincennes-ban Jules Mazarin francia bíboros, államférfi.

Jezsuita katona és diplomata

1602. július 14-én az itáliai Pescinában pápai alattvalóként született, Giulio Raimondo Mazzarino néven. Apja szicíliai eredetű katona, anyja toscanai nemesi család sarja volt, ő a római jezsuitákhoz járt, majd a spanyol Alcalá de Henares egyetemen tanult kánonjogot. 1624-ben lett a pápai hadsereg kapitánya Loretóban, majd szentszéki diplomáciai szolgálatba lépett. Ő vezette 1626-ban a monzoni szerződést előkészítő spanyol-francia tárgyalásokat, 1628-ban a milánói legátus titkárának nevezték ki. 1630-ban Lyonba, majd Párizsba küldték, hogy Richelieu bíborossal tárgyaljon a francia-spanyol háború idején. A háborúkat szívből ellenző Mazarin Casalena ostrománál "béke, béke" kiáltással a szembenálló csapatok közé nyargalt, mintha már létrejött volna a megegyezés. Az ostrom véget is ért, bár a békét csak egy évvel később kötötték meg.

Rómába visszatérve Barberini bíboros meghívta művészekből álló körébe, majd VIII. Orbán pápa rendkívüli nunciusként Párizsba küldte. Itt megszerezte a franciák elismerését, noha elítélte a harmincéves háborúba bekapcsolódó Richelieu-t. Legátusként Avignonba, majd Rómába rendelték, ám levelei révén továbbra is befolyásolta a francia külpolitikát. Miután megszervezte a pápai udvar franciabarát szárnyát, XIII. Lajos bíborosnak jelölte és egyházi járadékokat adott neki. 1639-ben lett francia állampolgár, majd végleg Párizsba ment és francia szolgálatba lépett.

A katolikus hatalmak vetélkedésének véget vetni akaró Mazarin béketeremtő munkájával a pápa is elégedett volt, 1641-ben bíborossá nevezte ki. Richelieu halála előtt őt ajánlotta utódjának, majd XIII. Lajos 1643-ban bekövetkezett halála után a régens Ausztriai Anna főminiszterré nevezte ki. 1648-ban, a vesztfáliai béke megkötésékor az átfogó európai rendezés során Franciaország megszerezte Ausztriától a Burgundiával határos Sundgaut, három lotaringiai püspökséget és 10 elzászi birodalmi város védnökségét, az ország elérte a régóta áhított rajnai határt.

A spanyol háború azonban folytatódott, s Mazarin 1658-ban létrehozta a Rajnai Ligát a szomszéd német államokkal, majd Angliával is szövetséget kötött a meggyengült Habsburgok ellen. 1659-ben a spanyolokkal kötött a pireneusi béke a franciáknak juttatta Artois-t, Cerdagne-t, Rousillont, külpolitikáját az északi békekötések tetőzték be.

A Napkirály mentora

Ausztriai Annával

A belpolitikában Mazarin semlegesíteni próbálta az udvari intrikákat és növelni az állam bevételeit. Az új adók azonban szembeállították a párizsi polgársággal és a parlamenttel (legfelsőbb bírósággal), s hozzájárultak a Fronde felkelés kirobbanásához. Személyesen is népszerűtlenné tette kapzsisága, mivel főleg nővérének gyermekeit, a Manciniket segítette hatalomhoz és gazdagsághoz. Az 1648-ban kezdődő abszolutizmusellenes és szeparatista felkelések nyomán 1649-ben Mazarint száműzte a parlament, az udvar elmenekült, végül megegyezés jött létre és leszállították az adókat.

1649-ben Condé herceg belgiumi győzelmei után az udvar kerekedett felül, s száműzte a parlament tagjait. Párizsban újabb felkelés tört ki, amelyet Condé is támogatott. Mazarin elfogatta a herceget, mire a mozgalom átterjedt vidékre, s csatlakoztak hozzá plebejus és paraszti felkelők is. 1651-ben a bíboros a parlament nyomására szabadon bocsátotta Condét, majd Kölnbe menekült, mivel díjat tűztek ki a fejére. Miután Condé szövetkezett a spanyolokkal, XIV. Lajos visszahívta Mazarint és Turenne seregei révén legyőzte a herceget. A Fronde-ot 1653-ban végleg leverték, s a 16 éves Lajost 1654-ben megkoronázták. Mazarin fokozatosan bevonta a fiatal uralkodót az állam ügyeibe s tehetséges főtisztviselőkkel vette körül. A király az 1659-es pireneusi béke következtében vehette feleségül Mária Terézia spanyol infánsnőt, s 1700-ban unokájuk, V. Fülöp révén megszerezte a spanyol trónt a Bourbon-dinasztiának.

Mazarin az egyház megújítására törő janzenista mozgalmat a pápaság semlegesítésére próbálta felhasználni. Ő fejezte be Richelieu művét: megteremtette Franciaország európai hegemóniáját, legyűrte a monarchia belső ellenfeleit, s előkészítette a Napkirály fényes uralkodását. A bíboros nagy pártfogója volt a tudománynak és a művészetnek, ő alapította a Bibliothéque Mazarint és a College des Quatre Nations-t, amely az új területek: Artois, Rousillon, Piemont és Elzász nemességének képzésére szolgált és nem mellékesen ő honosította meg az olasz operát Párizsban. Nyolc kötetnyi levelezése értékes történeti adalék.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)