Kétszáztíz éve született Mészáros Lázár

1813-tól szolgált a császári hadseregben, részt vett a napóleoni háborúkban, 1831-ben a pármai forradalmi megmozdulások leverésében. A 7. császári huszárezredből 1837-ben az 5. ezredbe helyezték át, amelynek 1845-től ezredesi rangban parancsnoka volt. Katonaként is megmaradt magyar hazafinak, levelezés útján megismerkedett a reformellenzék fő képviselőivel. 1837-ben ő javasolta Széchenyinek, hogy a pesti gőzmalmot az akkor csúcstechnológiát jelentő gőzhengerekkel szereljék fel. Tudományos értekezései alapján 1844-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett a Kossuth-féle Pesti Hírlapnak is előfizetője és levelezője volt.

Az első felelős magyar kormány feje, Batthyány Lajos nehezen tudott a hadügyminiszter politikailag rendkívül kényes posztjára jelöltet találni. Az udvar és a hadsereg érzékenysége miatt nem politikust, hanem katonatisztet keresett, de a magyar származású császári tábornokok kivétel nélkül elutasították ezt a posztot. Mivel a zavaros politikai helyzet miatt mérlegelésre nem volt ideje, a művelt, hazafias érzelmű, a császár szolgálatában éppen Itáliában harcoló Mészáros Lázár nevét terjesztette fel, akire Kossuth hívta fel a figyelmét. Maga Mészáros csak az újságból szerzett tudomást a jelöléséről, hiszen nem is tartózkodott Magyarországon - az első magyar hadügyminisztert tehát úgy nevezték ki, hogy az érdekelt véleményének megtudakolására nem volt idő és lehetőség. A becsületes, határozott és gyakorlatias Mészáros hosszas halogatás után csak májusban foglalhatta el posztját.

Hivatalában nagy nehézségekkel kellett szembenéznie, mert a császári érzelmű tisztek nem engedelmeskedtek parancsainak, ráadásul ahogy fokozódtak az ellentétek az uralkodó és a nemzet között, egyre nehezebben tudta összeegyeztetni hazafias meggyőződését és a dinasztia iránti lojalitását. 1848. október 1-jétől tagja volt a Honvédelmi Bizottmánynak, de újra és újra beadta lemondását, de azt sokáig nem fogadták el. Az időközben altábornaggyá előlépett Mészáros a Függetlenségi Nyilatkozat után már nem lett miniszter. A harcmezőn nem aratott sikereket, amikor 1849 júliusában a honvédsereg főparancsnokává nevezték ki, a Görgeyhez ragaszkodó sereg ellenállása miatt a posztot nem foglalta el. A szabadságharc végső szakaszában Dembinszky vezérkari főnöke volt, a bukás után Kossuthtal együtt ment emigrációba.

Törökországból Angliába, Franciaországba, Jersey szigetére, majd Amerikába vetette a sors, ahol házitanítóként kereste kenyerét. 1858-ban ismét Angliába utazott, itt érte a halál 1858. november 6-án. Emigrációban írott Emlékiratai a forradalom és szabadságharc történetének becses forrásai.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)