Szaíd ibn Szultán

A nehéz örökség

Szaíd ibn Szultán, teljes nevén SZAÍD IBN SZULTÁN IBN AHMAD IBN SZAÍD AL-BÚSZAÍDÍ, más néven SZAÍD IMÁM vagy SZAJJID SZAÍD (szül. 1791. Omán - megh. 1856. okt. 19. Az Indiai-óceánon), Maszkat, Omán és Zanzibár uralkodója 1806-tól; Zanzibárt egész Kelet-Afrika első számú hatalmává és az Indiai-óceán nyugati felének kereskedelmi központjává tette.
Apját már 1804-ben követte a trónon - testvérével, Szalímmal közösen -, de unokatestvérük, Badr elbitorolta a hatalmat. 1806-ban Szaíd meggyilkolta Badrot, és gyakorlatilag egyeduralkodó lett, bár a jelentéktelen Szalím 1821-ben bekövetkezett haláláig névlegesen társuralkodó maradt. Noha az európaiak gyakran imámnak vagy szultánnak nevezték, maga Szaíd a `szajjid` uralkodói titulust használta. Sohasem választották meg az imám tisztán vallási jellegű posztjára, amelyet pedig valamennyi elődje betöltött.
Uralkodásának korai szakaszát megnehezítették a családi és törzsi viszályok, az Indiai-óceán térségében folyó brit-francia vetélkedés, a puritán muzulmán vahhábita mozgalom arábiai terjeszkedése és a kavászim (öböl-vidéki) kalózok állandó fosztogatásai. Kis létszámú hadsereget hozott létre, flottája pedig egyben kereskedelmi célokat is szolgált.
Ebben az időszakban a kelet-afrikai partvidék sok kis államát függő viszony fűzte Ománhoz, ugyanis 1698-ban Omán űzte ki a térségből a portugálokat. Szaíd trónra kerülésének idején az ománi állam gyengesége miatt ez a fennhatósága csupán névleges volt, minthogy Mombasában a Mazrui (arabul: Mazárai) család gyakorlatilag független dinasztiaként uralkodott. 1822-ben Szaíd expedíciós hadereje kiűzte őket Pemba szigetről. 1824-től 1826-ig a brit haditengerészet - kihagyásokkal - megszállva tartotta Mombasát, de 1826-ban a brit kormányzat elítélte az önkényes akciót. 1827-ben Szaíd személyesen ment Kelet-Afrikába, hogy érvényt szerezzen hatalmának; ennek egyik eredménye az volt, hogy a beszedett adó mennyisége számottevően növekedett. Egyszersmind megkezdődött Szaíd és a Mazrui-dinasztia közötti, Mombasáért vívott küzdelem, amelynek csak 1837-ben szakadt vége azzal, hogy Szaídnak csellel sikerült foglyul ejtenie 30 ellenségét.

1. A nehéz örökség
2. A kereskedelem fejlesztése