al-Mahdí

Szudán élén

Anszárjai (`segítők`, ez a szó eredetileg Mohamed próféta medinai támogatóit jelentette) 1883 végéig három ellenük küldött egyiptomi sereget semmisítettek meg: az utolsót, a William Hicks tábornok vezette, hatalmas tevekaravánnal kiegészített, 8000 fős dandárt szinte az utolsó emberig lemészárolták. A Mahdí sikeresen ostromolta meg el-Obeidet (ma el-Ubajjid, Kordofán tartomány székhelye) és Bárát, Kordofán egyik legnagyobb városát. Ekkor hozta meg első intézkedéseit egy fölívelőben levő fegyveres teokrácia vezetőjeként: az adókat már nem úgy szedték be, mint az egyiptomiak idején, hanem ahogy a Korán előírja. Hírneve ekkorra már elért Arábiáig, nyugaton pedig Bornuig, a mai Nigéria egyik északi tartományáig. Katonai sikereit okos és átgondolt propagandával egészítette ki. Az egyébként jó politikai érzékű főkormányzó, Abdal-Kádir Hilmí pasa és a kartúmi ulemák (vallástudósok) ellenpropaganda-kampánya, mely Mahdí isteni elhivatását próbálta cáfolni, egyaránt kudarcot vallott.
Hódításait Kartúm bevétele koronázta meg 1885. január 26-án. A város végsőkig ellenálló parancsnokát, Charles George Gordon brit vezérőrnagyot a Mahdí kifejezett parancsa ellenére megölték a végső támadás során. Miután Kartúm sok lakóját lemészárolták, a Mahdí diadalmasan bevonult a bénult városba, s ő vezette az imát a nagymecsetben.
Miután a Kartúm fölmentésére késve érkező brit expedíciós csapatok visszavonultak, a Mahdít semmi sem hátráltatta már vallásos államának megszilárdításában. Elhagyta Kartúmot, és közigazgatási központját a Nílus túlpartján Omdurmánban rendezte be. Kiáltványaival, prédikációval, figyelmeztetéseivel és leveleivel maga szabályozta a közösségi és személyes élet valamennyi területét. Ebben segítségére volt a teljes épségben megszerzett kormányzati nyomda és a bőségesen rendelkezésre álló papír. Főleg azonban az alapelvek kinyilatkoztatására szorítkozott, napi ügyeket jórészt vezető tisztviselőire hagyta. Kormányzatának politikai berendezkedését és intézményrendszerét, amennyire csak tudta a kezdeti iszlám mintájára alakította ki. Mohamed prófétát követve négy kalifát, azaz helyettest jelölt ki, hogy ők legyenek az iszlám történelem első négy kalifájának élő utódai.
Uralma nem tartott sokáig. Megbetegedett - valószínűleg tífuszban -, s 1885 júniusában, alig 41 évesen meghalt. Kívánságának megfelelően világi hatalmát Abdalláh ibn Muhammad örökölte.
A Mahdí roppant hatást gyakorolt szudáni kortársaira, s csak kevesen kételkedtek benne. Érthető módon a fogságba került európaiak kevésbé előnyös képet festettek róla. A brit haditudósítók, akik - egyébként alaptalanul - őt tették felelőssé Gordon tábornok meggyilkolásáért, többnyire buja és kegyetlen szörnyetegként ábrázolták, s hamis prófétának nevezték. Ezt a torzképet vette át az európai szerzők egész sora - például a lengyel Henryk Sienkiewicz is `Sivatagon és vadonban` c. ifjúsági regényében.

1. "Allah választottja"
2. Szudán élén