I. Jakab (Barcelonai-ház)

Közkeletű nevén HÓDÍTÓ JAKAB, spanyolul JAIME EL CONQUISTADOR (szül. 1208. febr. 2. Montpellier, Toulouse-i Grófság [ma Franciaországban] - megh. 1276. júl. 27. Valencia, Valencia [ma Spanyolországban]), Aragónia legtekintélyesebb középkori királya 1213-tól; a Baleári-szigetek és Valencia meghódításával megkezdte Katalónia és Aragónia földközi-tengeri terjeszkedését, amely a XIV. század utolsó évtizedeiben érte el a csúcspontját.
II. Péter aragóniai király és montpellier-i Mária fiaként mindössze 5 éves volt, amikor apja, az eretnek albigensekkel szövetséges Péter elesett a muret-i ütközetben. Simon de Montfort, a keresztesek vezetője, egy ideig fogva tartotta Jakabot a franciaországi Carcassonne-ban. 1214 áprilisában azonban szabadon bocsátotta. Az Aragónia és Katalónia uralkodójának elismert kisfiút a monzóni templomos lovagok gyámsága alá helyezték, akik neveltetéséről is gondoskodtak. 1218-ig idősebb rokona, Sancho, Roussillon grófja uralkodott helyette (a ma Franciaországban fekvő Aragonban), amíg lemondásra nem kényszerítette az uralmát ellenző aragóniai és katalán nemesek egy csoportja. A rákövetkező lázadások során Jakab sok veszélyes helyzetet átélt, és e kemény iskola is döntően hozzájárult jelleme kialakulásához. A már igen fiatalon is vakmerő ifjú kézitusában győzött le egy aragóniai nemest, 1222-ben részt vett Castejón kikötőváros ostromában, és három évvel később egy másik kikötő ellen szintén támadást indított.
Jakab 1227-ben vette át országa tényleges kormányzását, és nyomban meg is kezdte első nagy hódító hadjáratát a Baleári-szigetek visszaszerzéséért. Mallorcát 1229 decemberében foglalta el, és a bekebelezés végső lépéseként, 1235-ben Zaragoza püspöke meghódította Ibizát is. Ettől kezdve a szigetcsoport bástyaként védte a katalán partvidéket, és bázisul szolgált a keleti kereskedelmi és politikai terjeszkedéshez is.
Jakab 1233-ban újabb hadjáratot indított, hogy visszahódítsa Valencia királyságát a móroktól. A hadjárat három hosszú évig tartott, és többször is megszakadt, mielőtt 1238-ban sikerült elfoglalnia a fővárost. Az egész királyságot csak később, más városok bevételével tudta meghódítani, az Aragónia és Kasztília új határait rögzítő szerződést pedig 1244-ben kötötték meg.
Jakab kétszer nősült; 1221-ben feleségül vette VIII. Alfonz kasztíliai király lányát, Leonórát, de később elvált tőle, és 1235-ben elvette II. András magyar király lányát, Jolánt, aki sok gyermeket szült neki. Jakab 1248-ban, majd 1262-ben is felosztotta királyságát a fiai között, de ezzel csak szította köztük a viszályt. A második osztozkodáskor idősebb fia, Péter kapta Aragóniát, Valenciát és Katalóniát, a fiatalabbik Jakab pedig a Baleári-szigeteket, Roussillont és más pireneusi tartományokat, amelyeket Péter hűbérbirtokaiként kellett igazgatnia. Jakabnak nem az volt az egyetlen politikai ballépése, hogy felosztotta királyságát az örökösei között. A corbeili békében (1258) lemondott a dél-franciaországi területi követeléseiről, holott ez a katalán uralkodók külpolitikájának hagyományos része volt. Sikerült viszont politikai és kereskedelmi kapcsolatokat teremtenie az észak-afrikai államokkal, és jövőbe látó lépésnek bizonyult az is, hogy a trónörökös Péternek a szicíliai Konstanciát választotta feleségül, megkönnyítve, hogy Szicília később egyesüljön Aragóniával. Jakab, a lovagias katona segített vejének, X. Alfonz kasztíliai királynak a murciai mór lázadás leverésében (1266), 1269-ben pedig keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre, amely azonban nem járt sikerrel.
A rendkívül bátran harcoló és a hadvezetésben járatos Jakab nagy erejű, jó kiállású férfi volt, akit sokat bíráltak szerelmi kalandjai miatt. Uralkodása végeredményben sok kedvező fordulatot hozott. Ebben az időszakban készült el a Llibre del consolat del mar c. fontos tengerjogi kódex. Valencia királyság önálló jogrendet alakított ki, sok város kapott közigazgatási önállóságot, köztük Barcelona is, valamint ekkor alakult meg a képviseleti országgyűlés, a Cortes. A király támogatta az írókat, ő kezdeményezte a nevét viselő krónika megírását, és az uralma alatt egyesített népeket politikai és kulturális értelemben is kiemelte a provincializmusból.