Apáczai Csere János
2009. október 10. 11:15
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=10032
(1625-1659)
Apáczai Csere János tudós-pedagógus, a Magyar Encyclopaedia szerzője a Brassó megyei Apácán született 1625. június 10-én, kisnemesi szabad székely családban. A kolozsvári, majd a gyulafehérvári kollégiumban folytatta filozófiai és teológiai stúdiumait, majd 1648-1653 között ösztöndíjjal holland egyetemeken, többek közt Leydenben és Utrechtben tanult. A kultúra és a polgári jólét fogadta őt Hollandiában, a kálvinista vallás áldásos hatásaival és a gondolkodás szabadságával találkozott, s a csillagászattól a keleti nyelvek tanulmányozásáig mindenre lehetősége nyílott.
Számos nyelvet elsajátított, a görögön, latinon, héberen, francián, angolon és hollandon kívül hat keleti nyelvet is megtanult. 1651 áprilisában a harderwijki egyetemen doktori címet szerzett a De primis hominis apostasia című értekezésével, amely az első ember bűnbeeséséről szólt. Ugyanebben az évben megnősült, felesége, Aletta van der Maet Utrecht egyik előkelő családjának leánya volt.
1653-ban Gyulafehérvárra költöztek. Apáczai a poétikai osztály rektora lett, székfoglaló beszédében kifejtette gondolatait a tudományokról, vizsgálta a hazai elmaradottság okait. 1654-ben jelent meg a gyermek I. Rákóczi Ferencnek ajánlott Magyar logikácskája. Egy évvel később kiadták fő művét, a 412 oldalas, 11 részből álló Magyar Encyclopaediát, amelynek az volt a célja, hogy magyar nyelven, iskolai használatra összefoglalja korának teljes tudományosságát.
"Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna" - ajánlotta művét. A könyvben a természettudományos ismeretek mellett helyet kapott a logika, a teológia, a történelem, az etika, a neveléstudomány és a filozófia eredményeinek bemutatása is.
A Magyar Encyclopaediát a kortársak nem méltatták, s Apáczainak az oktatás minőségének javítását célzó reformtervei is süket fülekre találtak. Nézetei miatt összetűzésbe került II. Rákóczi György fejedelemmel, aki haragjában megfosztotta a gyulafehérvári katedrától, de barátai és Lorántffy Zsuzsanna közbenjárásának köszönhetően rábízta a kolozsvári iskola vezetését. Itt 1656 novemberében tartotta székfoglalóját, amelyben erős kritikával illette az új szellemi és társadalmi törekvéseket gáncsoló, maradi kortársait, s hazája szomorú műveltségi állapotát. Kolozsvárott ugyanolyan hévvel és lelkesedéssel vetette bele magát a tanításba, mint addig, s az ő közbenjárásának köszönhette a kollégium Lorántffy Zsuzsanna református alapítványát. Ő intézte el azt is, hogy fejedelmi támogatással tíz szegény tanuló ingyen tanulhatott.
Buzgalmát megtörte egyre súlyosbodó tüdőbaja, s 1659. december 31-én meghalt. Felesége és gyermeke nem sokkal élte túl, sírjaik a kolozsvári Házsongárdi temetőben találhatók. Életéről Páskándi Géza írt drámát Tornyot választok címmel, emlékét Áprily Lajos örökítette meg A tavasz a Házsongárdi temetőben című versében.