A háború művészete

a háború művésze

Az ötlet a második világháború idejéből származik. 1943-ban döntött úgy az amerikai katonai vezetés, hogy - bizonyos szempontból - meghatározott tematikát követve könyvekkel látják el a fronton harcoló katonákat. Csak a második világháború alatt 123 millió példányt szórtak szét, amik között igaz, krimik is felbukkantak, de többé-kevésbé inkább katonai témájúak voltak. A vállalkozást 1947-ben állította le a Pentagon.

55 év után összeállt néhány kiadó, hogy folytatva az amerikai hadsereg kissé szokatlan hagyományát, újra könyvekkel árassza el a frontra induló katonákat. Így a Kuwaitban, Katarban és Afganisztánban állomásozó amerikai harcosok eddig négy, köztük két irodalmi remekművel lettek gazdagabbak. Már a zubbonyzsebükben lapul Shakespeare V. Henrikje és Sun Tzu, az ókori kínai katonai irodalom gyöngyszemeként számontartott, A háború művészete című műve is.

A tradíciókon alapuló kezdeményezés koordinátora Andrew Carroll szerint az iraki háború újra aktualitást ad ennek a nemes missziónak. A második világháború alatt több mint 123 millió zsebkönyvet juttattak el a különböző hadszíntereken szolgálatot teljesítő katonák részére. Az akkori háborús sorozatban különböző műfajú könyvek, életrajzok, kalandregények, krimik és az irodalom nagy klasszikusai is helyet kaptak. Ezekben a vérzivataros időkben több mint 1300 szerző, köztük Ernest Hemingway és Herman Melville művei jutottak el a lövészárkokba.

A programot 1947-ben állították le, csakhogy ezúttal Andrew Carroll megszerezte több kiadó és a Pentagon támogatását, így újjá élesztette a grandiózus vállalkozást. Ennek keretében először két új könyvet adtak ki. Az egyik a polgárháborútól napjainkig mutatja be az amerikai háborús hősök rövid életrajzát, a másikat maga Carroll szerkeztette, csokorba gyűjtve az USA által megvívott háborúkhoz kapcsolódó érdekes levelezéseket. A másik kettő a már említett klasszikus.

A most kiadott könyvek a megszokott második világháborús formátumban készültek, így méretüket tekintve rendkívül praktikusak, hiszen könnyedén elférnek egy nagyobb méretű zubbonyzsebben. A kiadást magáncégek támogatják - eltérően a korábbi gyakorlattól, amikor az összes anyagi költséget az állam vállalta magára. Az első könyvek a Boszniában szolgálatot teljesítő amerikai csapatokhoz kerültek - az itt állomásozó katonák nagy megelégedésére. Nem egy katona elragadtatva nyilatkozott arról, hogy az amerikai hősök tetteiről szóló könyv volt az első, amit hosszú hónapok óta végig tudott olvasni, hiszen az méreténél fogva elfért egyenruhája zsebében, így mindig magánál tudta hordani.

Jóllehet a könyvek diadala valószínűleg tovább folytatódik, illúzióra semmi okunk, hiszen a paperbackek sikere csupán egy újabb háborúnak volt köszönhető. Kár.