Életmű-kiállítás idézi fel Kodály Zoltán alakját

Az életút személyes emlékei

Bónis Ferenc, a kiállítás rendezője személyes kapcsolatot ápolt a nagy zeneszerzővel. Kodály alakját az eddig egyáltalán nem ismert fényképek segítségével idézte meg, amelyek válogatásában a mester özvegye, Péczely Sarolta segített. Közel 5000 felvétel áttekintése után választották ki a megfelelőket, a hagyatékon kívül felhasználták még a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeit is.

A kiállítás a legkézenfekvőbb megoldást választva kronologikus rendben viszi végig a látogatót Kodály életének főbb periódusain. Külön erénye a válogatásnak, hogy sikerült remekül kiemelnie az eddig talán kevésbé ismert életszakaszokat. Ennek jegyében kerülhettek külön tárlóba Kodály első feleségére, Emma asszonyra vonatkozó dokumentumok.

Kodály Zoltán gyökerei távoli vidékek felé mutatnak. Ősei morva földre menekült flandriai takácsok voltak, édesapja, Kodály Frigyes vasutasként dolgozott, így a kis Zoltán gyermekkora a különböző állomásokon - Kecskemét, Szob, Galánta és Nagyszombat - telt. Első látásra kicsit meglepődünk, amikor a galántai népiskola bizonyítványát látjuk, mely szerint minden tárgyból jeles érdemjegyet szerzett, de énekből rosszabb osztályzatot érdemelt. Ez azonban nem vette el kedvét a zeneszerzéstől, legalábbis két korai kompozíciója - Ave Maria (1897) és Trio két hegedűre és brácsára (1899) - ezt bizonyítja. Kodály 1900-ban a nagyszombati érseki főgimnáziumban érettségizett.

Felsőbb tanulmányait párhuzamosan végezte. A Zeneakadémián zeneszerzést hallgatott, a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-német szakra járt. Az Eötvös Collegium szellemi közege is rendkívüli inspirációt jelentett a fiatalember számára. A Zeneakadémián tanárai között volt Hans Koessler, Szabó Xavér Ferenc, Herzfeld Viktor, míg a bölcsészkaron többek között Gyulai Pál, Beöthy Zsolt és Petz Gedeon oktatták.

Az "EC", - ahol Bartoniek Géza vette szárnyai alá - otthont és továbbtanulási lehetőséget biztosított Kodály számára az egyetemi évek idején. A falak között időnként vidám eseményekre is sor került, ahol Kodály kamatoztatni tudta muzikalitását. 1903-ban egy Cid-paródiához szerzett zenét, míg egy évvel később színpadra vitt A nagybácsi című alkotás plakátján olvashatjuk, hogy "Zenét fütyül hozzá Kodály úr". Tanulmányai befejezése után nem sokkal visszatért a Zeneakadémiára: a katedra másik oldalára került.

Bartók Bélával, annak ellenére, hogy egy iskolába jártak, viszonylag későn ismerkedett meg. A Zeneakadémián soha nem találkoztak, mivel Bartók mindig más napokon járt be, mint ő, ráadásul egyikük sem volt az a nagy "pajtáskodó természet". A köztük lévő barátság kezdete - Kodály visszaemlékezése szerint - 1905 elejére datálható. A kapcsot a népdal iránti közös érdeklődés jelentette, célul tűzték ki a magyar zene nemzetközi elismertetését.

Ehhez azonban szükség volt a gyökerek minél tökéletesebb feltérképezéséhez, ezért vidéki gyűjtőutakra vállalkoztak. A kutatási területeket felosztották egymás között, hogy tervszerűen tudjanak dolgozni. A dalokat a legendás fonográffal vették fel, vagy pedig lejegyezték, az eredményeket összevetették. Az úttörőnek számító Magyar népdalok énekhangra és zongorára című művet közösen adták ki. A barátság töretlen maradt, első szerzői estjüket két nap különbséggel tartották meg 1910 márciusában.

1. Az életút személyes emlékei
2. Elhivatottság és világhír