Régésztábor kutatta a baracsi római erődöt

Arany fülbevaló a leletek között

Sokkal érdekesebb viszont a feltárt kapuk alaprajza. A táborba bevezető utakat kaputornyokkal védték, amelyeket a tábor síkjába mélyen beugróan építettek meg. A téglalap alakú építmények az északi kapunál igen kiváló állapotban maradtak meg, felmenő falaik magassága helyenként elérte az egy métert is. A tornyokhoz L-alakban csatlakozó táborfalak együtt egy szűk belső udvart alkotnak, amely a kapuk védhetőségét fokozta. Ezen alaprajzi sajátosság különlegessége, hogy kőtábor esetén hasonló egyedül Britanniából (Portchester erődje) volt ismert, míg palánktáborok esetében gyakrabban fordult elő.

A késő római épület és a római út (2007)

Valószínűleg annyi történt hogy a kőtábor építése során pontosan követték a korábbi alaprajzot, és így nyerték el végleges formájukat a kapuk is. Utóbbi mellett kiemelkedően érdekes, hogy a kaputornyok falait másodlagosan felhasznált, korábbi faragott és feliratos római kőemlékekből építették. Ezek közül kiemelkedően fontos egy Pannóniában igen ritka Tritón-ábrázolás. A saroktornyok átépítésével egy időben a tábor nyugati kapuját is elfalazták, majd így egy kiugró U-alakú nagyméretű oldaltornyot hoztak létre a helyén.

Az idei ásatás során egy késő római belső épület kutatása folytatódott, amely a tábor nyugati falától nem messze, azzal párhuzamosan épült fel. Igen érdekes, hogy az épületet egy korábbi római út helyére építették fel, amelynek kövezése szakaszosan jó állapotban maradt meg. Az út szintje alatt a palánktáborhoz tartozó gödröket tártak fel igen gazdag 1. századi leletanyaggal, míg a belső épületek feltárása során több olyan leletet, elsősorban ékszereket találtak, amelyeket csak nők használhattak. Ezek közül kiemelkedik egy arany fülbevaló. Ezek azt bizonyítják, hogy a 4. század forgatagos évtizedeiben a civil lakosság, a katonák feleségei és gyermekei a tábor biztonságosabbnak vélt falai között telepedtek meg.

Arany fülbevaló

A tábor körül mintegy 1000 x 600 méteres kiterjedésű civil település, a táborfalu (vicus) terült el, amelynek méreteit a terepbejárások tisztázták. A vicusban a katonák hozzátartozói, a csapat kiszolgálásra szakosodott kereskedők és kézművesek, valamint a helyben maradt veteránok laktak. A falu területét az i.sz. 4. században feladták, és temetőként használták tovább. A civil település házai szabályos sorrendben helyezkedtek el a táborból kivezető utak, valamint a tábortól nyugatra haladó katonai út mentén. A település szélein feltételezhető temetőiről egyelőre keveset tudunk, de a lelőhelytől délre található dombon, a korábbi Korniss-kastély udvarán néhány évvel ezelőtt feltárt 3. századi csontvázas sír jól mutatta a déli temető helyét.

1. Annamatia a limes mentén
2. Arany fülbevaló a leletek között