Női elnökkel ünnepel a rabszolgák állama

Polgárháború és gyerekkatonák

Az új állammal nem született új nemzet: Libéria további történetét a `bennszülött` és az `amerikai` feketék közti kölcsönös bizalmatlanság és ellenségeskedés jellemezte. A vezetést sikeresen tartotta kezében a pár tízezernyi amerikai származású telepes, aki a többi polgárt civilizálatlannak és alsóbbrendűnek tekintette. A belső ellentéteket súlyosbította a gyarmatosító hatalmak fenyegető közelsége és az állandó pénzügyi válság.

A teljesen eladósodott ország a 20. században már arra kényszerült, hogy területekkel fizessen a kölcsönökért. 1931-ben a Népszövetség rabszolgamunka támogatása miatt indított vizsgálatot Libéria ellen. A második világháború idején a libériai gumi felértékelődött, ezért az Egyesült Államok védelmi szerződést kötött Monroviával és jelentős infrastrukturális beruházásokat finanszírozott.

A viszonylagos nyugalomnak és az amerikai származású elit uralmának 1980-ban Samuel Doe államcsínye vetett véget. A törzsőrmesterből lett generálist 1989-ben saját hadserege buktatta meg és végezte ki, a lázadás 1990-től az egész országot pusztulásba döntő, különösen brutális polgárháborúba torkollott. A harcok során 200 ezer embert öltek meg, a külvilágot a gyerekkatonák bevetése és a rutinszerűen alkalmazott végtagcsonkítások rázták meg a legjobban. A vérengzések legfőbb felelősének tartott Charles Taylor ex-elnök nemzetközi törvényszék előtt felel tetteiért.

A minden szempontból elnyomorodott ország egy vonatkozásban mégis első: 2005-ben itt választották meg Afrika első női elnökét Ellen Johnson-Sirleaf személyében.

(Múlt-kor/MTI)

1. Új államot alkottak
2. Polgárháború és gyerekkatonák