A külkereskedelem foglalkoztatta a vasbértörvény atyját

A munka értékét firtatta

Hírhedt elmélete volt a vasbértörvény. Szerinte a bérek emelkedése a munkások életszínvonalának javulásán keresztül népességnövekedést eredményez. A megnövekedett népesség ellátására újabb és újabb (nyilvánvalóan egyre rosszabb minőségű) földet kell bevonni az élelmiszer-termelésbe, ami növeli a termelés költségeit és az élelmiszerek árát.

Ez a munkások bérének további emelését teszi szükségessé, és a folyamat kezdődik elölről. Ricardo elméletén keresztül arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy ha a bérek növekedését nem sikerül megfékezni, az könnyen válságba sodorja Angliát.

Nagy hatása volt munkaérték-elméletének is. Eszerint a gazdaságban megtermelt javak értékét csak és kizárólag a beléjük fektetett munka értéke határozza meg. A tőke tulajdonosai azonban nem fizetik ki ezt az értéket bér formájában; csak annyit adnak a munkásoknak, amennyi azok `önfenntartásához` és `újratermelődéséhez` szükséges. Profit formájában a munka értéke és a kifizetett bér közti különbség jelenik meg. Ricardo helyett végül Marx mondta ki: ha az elmélet helytálló, akkor a tőkések kizsákmányolják a munkásokat és a nekik járó érték egy részét (az értéktöbbletet) egyszerűen zsebre teszik.

Az utilitarista filozófiai irányzaton alapuló liberális közgazdaságtant támogató tudósként Ricardo élete utolsó éveiben politikai pályára lépett. 1819-ben beválasztották az alsóházba, képviselői mandátumát négy évvel később, 1823. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig töltötte be.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)

1. A profitot kutatta
2. A munka értékét firtatta