Történész elevenítette fel a zsidó vérvádakat

Valóság vagy kínzás hatására beismert fantázia

Ariel Toaff nemrégiben Olaszországban megjelent könyve sokkolta az ország zsidó közösségét - részben azért, mert az író annak az Elio Toaff főrabbinak a fia, aki két évtizeddel ezelőtt történelmi látogatáson fogadta II. János Pál pápát a római zsinagógában, ami hozzájárult az évszázados zsidó-katolikus ellentétek enyhüléséhez.

A tel-avivi Bar-Ilan Egyetemen középkori és reneszánsz történelmet tanító szerző azokat a vádakat vizsgálta meg újra, melyek szerint a zsidók bevallották, hogy a húsvéti borba és kovásztalan kenyérbe keresztény gyerekek vérét csepegtették - ezen állítások nyomán pedig a zsidókat megkínozták, bíróság elé állították és kivégezték. A történészek már sokat foglalkoztak ezekkel a középkori állításokkal, amiket a rasszizmus és antiszemitizmus korabeli megnyilvánulásának tartottak.

Toaff a Pasque di Sangue (Véres húsvétok) című művének középpontjában az északkelet olaszországi vérvád-történetek állnak, ezen belül a két éves Simon 1475-ös esete Trento városában. A szerző a fennmaradt bírósági jegyzőkönyvekből próbálta meg rekonstruálni az ott történteket. Miután húsvét táján egy zsidó lakás közelében lévő csatornában megtalálták a kis Simon holttestét, a német eredetű zsidó közösség minden tagját letartóztatták, a gyerekeket és asszonyokat is. Kilenc zsidó hetekig tartó kínzások után beismerő vallomást tett, őket bíróság elé állították, és megégették vagy lefejezték. Simont egy évszázaddal később szentté avatták, de később levették a szentek listájáról, kultuszát pedig betiltották, miután egy katolikus vizsgálat kiderítette, hogy a zsidók ártatlanok voltak.

Toaff azonban az olasz médiának adott interjúiban és a könyvében is azt sejteti, hogy az ilyen rituális gyilkosságokra valóban sor kerülhetett. Szerinte ugyanis az askenázi zsidók így akartak bosszút állni a német gettóban az 1096-os első keresztes hadjárat óta folyamatosan végrehajtott mészárlásokért, erőszakos megkeresztelésekért és üldözésekért. Ezek a tettek "ösztönös, belülről jövő, ártalmas cselekedetek és reakciók voltak, amelyeknek az Isten iránti szeretet és bosszú nevében sok ártatlan és tudatlan gyermek esett áldozatul. Vérük beterítette Isten oltárait, akinek sokak szerint iránymutatásra volt szüksége, és akit néha türelmetlenül védelmezésre és büntetésre sarkalltak" - írta Toaff a könyv előszavában.

Attól félve, hogy a könyv felszítja az antiszemitizmust, az olasz zsidó közösség szinte azonnal elítélte a művet. Az olasz rabbik nyilatkozatban emlékeztettek arra, hogy a Tóra mindig is tiltotta a vér fogyasztását vagy használatát a szertartások során. "Teljességgel elfogadhatatlan, hogy túlzó és rémisztő történelmi tételek felállításához évszázadokkal ezelőtt, kínzás hatására tett vallomásokat használjanak fel" - áll a nyilatkozatban. Toaff 91 éves édesapja nem szólalt meg a könyv körül kirobbant vitában, de a hírek és a zsidó közösség vezetői szerint egyetért a kritikákkal. A könyv első ezer példánya nemrég jelent meg, és az Il Mulino kiadó szerint már készül az utánnyomás. Más nyelveken történő megjelenéshez még nem készültek közvetlen tervek.

1. Valóság vagy kínzás hatására beismert fantázia
2. Keresztényellenes liturgián alapult