Sikertelen bankárból lett sikeres műpártoló a Medici nagyherceg

Háború a pápával

Kortársai energikus, szenvedélyes és karizmatikus emberként jellemezték Medicit, aki már fiatal éveitől kezdve jeleskedett a lovagi viadalokon és a vadászatok alkalmával. Mindössze húszévesen került a városállam élére, s nagyapja és apja nyomdokaiba lépve igyekezett az ideális egyensúlyt megteremteni az egyház, a művészetek, a politika és a városállam befolyásának növelése között.

Nagyapja, Cosimo de Medici volt az, aki a bankház vezetése mellett a politikában is nagyobb befolyásra tett szert, és emellett hatalmas vagyonából szívesen költött a művészetek támogatására is. Lorenzo apja, Piero Medici sikerrel őrizte meg apja művét, amelyet két fiának Lorenzónak, illetve Giuliano adott át. Felmenőihez hasonlóan Lorenzo Medici is közvetve, a városi szenátusban helyet foglaló képviselői útján irányította a városállamot, hatalmának fenntartásához és a rivális családok visszaszorításához azonban sokszor bonyolult politikai manőverekre, nem egy alkalommal pedig fenyegetésekre volt szüksége. Politikusi arzenáljából a törékeny diplomáciai kapcsolatok fenntartását nagyban szolgáló (érdek)házasságok támogatása vagy éppen megakadályozása sem maradhatott ki.

A népszerű fejedelem azonban 1478. április 26-án kis híján áldozatául esett a hatalomra törő Pazzi-klán által szőtt intrikáknak. Összeesküvők egy csoportja - IV. Sixtus pápa támogatásával - végezni akart a két Medici fivérrel, tervük azonban csak részben sikerült. A firenzei katedrális épületében csapdába ejtett Medici testvérek közül Giulianót sikerült csak megölniük, Lorenzo a templom sekrestyéjében talált menedékre. Az összeesküvőkre kegyetlen megtorlás várt, a Medici uralmat támogató firenzeiek a merényletet támogató pisai érseket is meglincselték. A politikai célú összecsapásnak ezzel azonban közel sem lett vége: IV. Sixtus pápa kiátkozta Medicit és Firenze egész kormányzóságát, végül pedig az egész várost interdiktum alá vette.

Amikor ez az intézkedése sem ért el sikereket, a pápa szövetséget kötött Ferdinánd nápolyi uralkodóval, akinek fia, Alfonso seregeivel el is indult Firenze felé. Firenze segítség nélkül maradt, korábbi szövetségesei, Bologna és Milánó nem adta jelét annak, hogy szívesen sietne a toszkán városállam segítségére. A hosszan elhúzódó politikai válságot végül Lorenzo Medici kiváló diplomáciai tehetsége révén sikerült elkerülni. Medici személyesen utazott el Nápolyba, hogy békét kössön Ferdinánddal. A diplomáciai siker csak tovább növelte Medici népszerűségét Firenzében, aki a széleskörű támogatást arra használta fel, hogy biztosítsa a hatalmát megszilárdító alkotmánymódosításokat.

1. Háború a pápával
2. Savonarola hatása alatt