II. Jakab (Stuart-ház)

Az uralkodó bukása

Június 30-án a hét püspököt a bíróság felmentette, és hét angol főember még aznap levelet küldött Orániai Vilmosnak. Kérték, hogy induljon el hadával Angliába, és ott hívjon össze szabad Parlamentet, amely döntést hoz az újszülött walesi herceg legitimitásáról. Jakab biztos volt abban, hogy seregei meg tudják akadályozni az inváziót. Vilmos hajóra szállt, a nem sokkal korában kitört általános európai háborúzás közepette elkerülte az angol flottát, és 1688. november 15-én (a régi naptár szerint november 5-én) partot ért a Tor-öbölben, Brixhamnél. A `hadjárat` során Jakab protestáns katonái olyan tömegesen álltak át az ellenséghez, hogy a király nem mert nyílt csatába bocsátkozni. Ráadásul Anna lánya is cserbenhagyta. Megpróbált Franciaországba menekülni, de Kentben feltartóztatták. Tizenkét nappal később, december 23-án, hagyták, hogy elszökjön. 1689. február 12-én a Parlament bejelentette Jakab lemondását, másnap pedig felkínálta a koronát Vilmosnak és Máriának; a skót Parlament májusban tette meg ugyanezt.
Jakab 1689 márciusában partra szállt Írországban. A Dublinba összehívott ír Parlament elismerte királynak. Vilmos azonban 1690. július 11-én (a régi naptár szerint júl. 1-jén) a Boyne folyónál legyőzte a Stuart-párt ír-francia csapatait, és Jakab visszatért francia földre. A következő évben Vilmos tábornokai visszahódították Írországot. Jakab gyorsan öregedett, és egyre inkább pietista hitvese befolyása alá került. A rijswijki béke, melyet Anglia és Franciaország kötött meg 1697-ben, végképp eloszlatta reményeit a restaurációra.

1. Az áttért fiatalember
2. Katolikus király Anglia élén
3. Az uralkodó bukása