II. Csan

Csan, II. (szül. 1791 - megh. 1835), kambodzsai király; az országa területéért egymással hagyományosan versengő Sziám (Thaiföld) és Vietnam között próbált egyensúlyt teremteni.
Amikor apja, Eng király 1796-ban meghalt, a thaik voltak fölényben. 1802-ben ők ismerték el Csant Kambodzsa királyának, 1806-ban szintén ők koronázták meg Bangkokban. Az ifjú uralkodó tanácsadói, a béke megőrzésére törekedtek; céljuk az volt, hogy se Vietnam, se Sziám ne rohanja le az országot, ne osszák föl egymás között, és háború esetén ne használják felvonulási területként. Csan tehát kettős vazallussá vált, adózott a vietnami és a sziámi udvarnak is.
Csan és Gia Long vietnami császár baráti kapcsolata felkeltette a thaiok gyanakvását, Sziám ezért Csan hatalomra törő testvérét, Sznguont támogatta. A lázadó sereg, II. Ráma thai uralkodó támogatásával, 1811-ben átmenetileg megfosztotta trónjától Csant, aki a dél-vietnami Saigonba menekült, majd Gia Long császár katonai segítségével visszaszerezte a trónt. Halála után Kambodzsa területének nagy részét Sziám és Vietnam szállta meg, utóbbi a keleti területek birtoklásával nagy fölénybe került.
Utódja, a Mej nevű fiatal hercegnő a két idegen hatalommal szemben tehetetlennek bizonyult. Kambodzsa 1848-ban szerezte vissza önállóságát, azután, hogy Sziám és Vietnam beleegyezésével Csan öccse, Duong lett a király.