II. Gyula

A politikus pápa

A Borgia-pápa 1503-ban bekövetkezett halála után Giuliano visszatért Rómában tízéves száműzetéséből, és III. Pius rövid pontifikátusa után - bőkezű simónia (az egyházi cím megvásárlása) nyomán - 1503 októberében II. Gyula néven pápává választották. Rögtön ezután elrendelte, hogy a jövőben minden simónia útján történő pápaválasztás érvénytelen és büntetendő legyen.
Gyula azt tekintette egyházfejedelemsége legfontosabb feladatának, hogy a Borgiák által romjaiba döntött Pápai Államot helyreállítsa. VI. Sándor halála után Velence nagy területeket szállt meg. Első lépésként a pápa 1508 őszén legyőzte Perugiát és Bolognát, 1509 márciusában pedig csatlakozott a Velence elleni cambrai-i-szövetséghez, amelyet XII. Lajos (aki akkor Milánót is birtokolta), I. Miksa császár és az 1503 óta Nápolyban is uralkodó II. Ferdinánd spanyol király hozott létre. A szövetség csapatai 1509 májusában Cremona közelében legyőzték a velenceieket, és helyreállt a Pápai Állam.
Gyula az itáliai nemzeti ébredés előharcosa lett. Ki akarta űzni Itáliából a franciákat, de 1510 szeptemberétől 1511 májusáig folytatott második hadjárata nem járt eredménnyel. Sok bíboros átpártolt XII. Lajoshoz, és szakadár zsinatot hívtak össze Pisába. Válaszul a pápa összehívta az ötödik lateráni (a 18. egyetemes) zsinatot. Miután 1511 októberében szövetségre lépett Velencével, valamint Ferdinánd spanyol és nápolyi királlyal, Gyula 1512 májusában nyitotta meg a zsinatot a lateráni palotában. Lajos 1512 áprilisában Ravennánál szétverte a szövetség (a Szent Liga) csapatait, de a helyzet megváltozott, amikor svájci csapatok siettek a pápa segítségére. A franciák által megszállva tartott észak-itáliai területek is fellázadtak, a franciák kénytelenek voltak elhagyni az országot, és a Pápai Állam Parma és Piacenza bekebelezésével gyarapodott. Élete vége felé a pápa aggodalommal figyelte a franciákat felváltó spanyol hatalmi terjeszkedést Itáliában.

1. A reneszánsz egyházi férfiú
2. A politikus pápa
3. A mecénás