Otho

Otho, teljes nevén MARCUS OTHO CAESAR AUGUSTUS, eredeti nevén MARCUS SALVIUS OTHO (szül. 32. - megh. 69. április 16. Cremona mellett, Venetia [Itália]), római császár 69 januárjától árpilisig.
Olyan családba született, amely Augustus alatt a consuli címet is birtokolta. Feleségül vette Poppea Sabinát, de amikor Nero császár a kedvesévé tette - s később feleségül is vette -, Othót eltávolította Rómából oly módon, hogy kinevezte Lusitania kormányzójának (58). Otho tíz éven át tisztességgel irányította a tartományt, 68-ban azonban csatlakozott ahhoz a lázadáshoz, amelyet a szomszédos provincia, Tarraconensis helytartója, Galba vezetett Nero ellen. Otho abban bízott, hogy ő lehet Galba kijelölt utódja, de amikor Galba örökbe fogadta Lucius Piso Licinianust (69. január), a kiábrándult Otho felkészült a hatalom megszerzésére. A pretoriánus gárda fellázadt, Galbát és Pisót a Forumon megölték, Othót pedig császárrá kiáltották ki (január 15.).
Galba halála előtt azonban a germániai légiók Aulus Vitellius pártjára álltak, és az utóbbinak a csapatai már úton voltak Itália felé. A gyorsan és határozottan cselekvő Otho tengeri expedíciót küldött Narbonensisbe (Dél-Galliába), összegyűjtötte a dunai légiókat, és március 14-én maga is hadba vonult. Bár Illyricumból nagyszámú katona csatlakozott hozzá, április elejére Vitellius seregei már túlerőben voltak. Tapasztalt tanácsadói megpróbálták rávenni Othót, hogy késleltesse az összecsapást, de a császár nem hallgatott rájuk. Seregét Cremonától keletre teljesen szétverték, ő maga pedig öngyilkosságot követett el.