Az országot modernizálta, a „kasztrendszert” eltörölte, demokráciát mégsem hozott a Meidzsi-korszak Japánnak

Új hatalom Ázsiában

A központosítást nagyfokú modernizálás kísérte nemcsak a politikában, de a tudomány, az ipar és – különösen – a haderőfejlesztés terén. A Meidzsi-korszak jellegzetességei a világszerte megjelenő diplomaták és megfigyelők, akik segítségével a kor nagyhatalmaitól a legjobbnak talált példákat vette át a hozzájuk felzárkózni igyekvő szigetország.

A császár idősebb korában jellegzetes szakállát elsősorban azért növesztette, hogy elfedje a korral egyre előrébb álló állkapcsát

A gyors léptékű iparosítás egyúttal lehetővé tette és meg is követelte a hasonlóan nagyfokú infrastruktúra-fejlesztést is. Az épülő gyárak, kikötők és öntődék a jó kapcsolatokkal rendelkező vállalkozókhoz kerültek, a hazai tulajdonú ipar nyugati felszereléssel fejlődött tovább, olcsó termékei pedig versenyképesnek bizonyultak a nemzetközi piacon is. Az iparosodás meghozta a növekvő városiasodást is, a lakosság számottevő része költözött vidékről a városokba, amit megkönnyített a korábbi szigorú, kasztrendszerszerű társadalmi berendezkedés hivatalos eltörlése is.

A nagy reformlendület ellenére korántsem lehet valódi demokráciáról beszélni a Meidzsi-korszakban: az 1889-től érvényes új alkotmány ugyan létrehozta az országgyűlést, azonban a szerv aligha bírt valódi hatalommal. A Meidzsi-kori Japán egyfajta oligarchiának tekinthető, amelyben a „jól helyezkedő”, a belharcok során a bakufuval szemben a császár oldalára álló szamurájok és daimjók kezébe került át a hatalom.

Japán átalakulásának egyik mérföldkövét jelölte az 1895-1896-os kínai–japán háború, amelyben „bemutatkozott” az új, modern tűzfegyverekkel felszerelt sorkatonákon alapuló japán haderő, majd pedig 1904-1905-ben az orosz–japán háború, amelyben egy európai hatalom volt kénytelen visszavonulót fújni a szárnyait bontogató modern ázsiai birodalommal szemben.

Japán csapatok Kínában, 1894

Az általa fémjelzett korszak hatalmas átalakulásai ellenére maga Meidzsi császár meglehetősen rejtélyes alakja a japán történelemnek: édesapjával ellentétben nem írt leveleket, naplót sem vezetett, és csupán néhány alkalommal állt a korban egyre jobban elterjedő fényképezőgép elé. Sok szempontból megkérdőjelezhető, mennyire játszott közvetlen szerepet országa átalakulásában, és mennyiben volt inkább passzív szemlélője az eseményeknek.

A számos különféle betegségben (cukorbetegség, vesegyulladás, gyomor-bélhurut) szenvedő uralkodóval végül az ezek kombinációjából kialakuló urémia, azaz húgyvérűség végzett 59 éves korában. Bár sok korabeli európai uralkodó élt ennél jóval tovább, az addigi japán császárok sorában Meidzsi kimondottan hosszú életűnek számított – elődei közül sokan a negyvenes éveiket sem érték meg.

Utóda a szintén igen törékeny egészségű Taisó (személyes nevén Josihito) lett, Meidzsi gyermekei közül az egyetlen, aki megérte a felnőttkort.

1. Nevek és korszakok
2. Elkerülhetetlen változás
3. Új hatalom Ázsiában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona
• A földrengés, amely romba taszította az egész portugál birodalmat