Az ókortól a 20. századig szolgáltak elefántok a világ fegyveres konfliktusaiban

Vastüskék és égő malacok

Nagy Sándor korai halála után hadvezérei, az örökségéért egymással marakodó diadokhoszok által létrehozott utódállamok az elefántokat is megörökölték, és csatározásaik során előszeretettel be is vetették őket.

Az első, Európában zajló csatára, amelyben harci elefántokat is használtak, a diadokhoszok háborújának egyik állomásán, Megalopolisznál került sor Kr. e. 318-ban. A Kasszandrosz kezén lévő város védőit sokkolta, amikor meglátták az ostromló Polüszperkhón harci elefántjait.

A megalopolisziak egyetlen szerencséje az volt, hogy soraikban tudhattak egy Damidész nevű katonát, aki Nagy Sándor mellett harcolva már látott harci elefántokat, így azonnal intézkedett. A védők hegyes, talppal ellátott vastüskéket rögzítettek a földbe, amelyeket szalmával és különböző hulladékokkal fedtek le.

A csapdába belelépő elefántok teljesen megvadultak, és oldaltól függetlenül minden útjukba kerülőt agyontapostak. A módszer bevált: a támadók feladták az ostromot.

Pürrhosz épeiroszi uralkodó elefántjai bevetés közben

A harci elefántok ismertségéért Hannibál mellett a diadokhoszok háborújában is harcoló Pürrhosz, Épeirosz királya tette a legtöbbet. Kr. e. 280-ban Hérakleiánál a római igától szabadulni vágyó dél-itáliai görög városok hívására többek között húsz elefánttal a soraiban győzte le a római légiókat. A rómaiakat megdöbbentette a hatalmas állatok látványa. Lovaik teljesen megzavarodtak, a hadrend felbomlott, a katonák pedig menekülőre fogták.

A vereség után azonban nem adták fel, és a Kr. e. 279-ben zajló ausculumi csatának már hosszú dárdákkal felszerelt, hatalmas ökrös szekerekből álló egységekkel vágtak neki. Bár Pürrhosz elefántjai kikerülték az akadályokat, az épeiroszi uralkodó ekkor már nem tudott előnyt kovácsolni bevetésükből. A „pürrhoszi győzelem” után csak ennyit mondott: „Ha még egy csatában győzünk a rómaiakon, végképp elveszünk”.

Az ausculumi csata kulcsfontosságúnak bizonyult az elefántok elleni megfelelő stratégia kidolgozása szempontjából, ugyanis a rómaiak ekkor jöttek rá, hogy az ormányosok nem bírják elviselni a malacok visítását. A későbbiek folyamán felgyújtott malacokat is bevetettek Pürrhosz elefántjai ellen, mivel visításuk így még elviselhetetlenebbé vált. A különös módszer is hozzájárult ahhoz, hogy Pürrhosz Kr. e. 275-ben egy sikertelen hadjárat után térhetett haza Épeiroszba.

1. Elefántok kiképzésen
2. Nagy Sándor kontra elefántok
3. Vastüskék és égő malacok
4. Át az Alpokon
5. Elefántok a szántóföldeken

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
• Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
• Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
• Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban