Amikor gyilkos szmog lepte el Londont

2015. december 7. 11:41

A köd és eső országának fővárosa felett 1952. december 4-én, csütörtökön egy hideg anticiklon ült meg, és a szélcsend miatt napokig ott is maradt. A várost másnapra sűrű, kéményfüsttel és kipufogógázokkal kevert, száz százalékos páratartalmú köd takarta be, amely sárgás-feketés színűre változott a koromrészecskék miatt. Az angolok borsólevesnek nevezték el a különös színű levegőt, amely – mint később kiderült – sokak számára halált hozott.

Korábban

A londoniak az orrukig sem láttak, a szúrós szag csípte az orrukat és a szemüket. A hideg idő miatt sokan begyújtottak, a főváros külső negyedeiben több széntüzelésű erőmű működött, ráadásul ezidőtájt cserélték le a környezetbarátabb villamosokat dízelüzemű buszokra, ami csak tovább rontott a helyzeten. A kutatások szerint 1952 december elején közel ezer tonna füst részecske, 2 ezer tonna szén-dioxid, 140 tonna sósav, 14 tonna fluorvegyület és 370 tonna kén-dioxid került London környékén a levegőbe. December 8-9-re a helyzet drasztikussá vált, sokan nem mertek kilépni az utcára; nem a tüdejüket féltették, hanem attól tartottak, hogy eltévednének, ugyanis a látótávolság csupán néhány méter volt. „Olyan mintha vakok lennénk” – mondták a londoniak.

A sűrű ködön az utcai lámpák fénye sem hatolt át. A közlekedési balesetek száma jelentősen megugrott, a négy nap alatt a 12 ezret is meghaladta. London erre a négy napra leállt, végül egyedül a metró közlekedett. Valamint a rablóbandák voltak aktívak, akik kihasználva az épületekbe is bejutó ködöt, több száz lakásba betörtek. December 10-én kitisztult az idő, és a londoniak nyálkás korommal fedett házaikból ismét elindulhattak munkába. A négy nap alatt és a következő hetekben 4075 ember halt meg főként légzőszervi fertőzés következtében (más források szerint több mint 6 ezer volt a halálos áldozatok száma) és közel százezren betegedtek meg.