Amikor egy pék véletlenül felgyújtotta Londont

2016. február 10. 14:41

A király szolgálatában álló pék Thomas Farrinor 1666. szeptember 2-án súlyos gondatlanságot követett el: a hajnali kenyérsütés után a kemencéjében hagyta a parazsat, amely végül szikrákat hányva lángba borította a Pudding Lane utcában lévő pékséget (más források szerint közel hagyta a kemencéhez az olajat). Az erős keleti szél miatt a tűz percek alatt átterjedt a környező, kátránnyal szigetelt, szorosan épült, faszerkezetű házakra. A néhány óra alatt tűzviharrá változott csapás négy napon át tombolt, elpusztítva a félmilliós London mintegy négyötödét – tanulta az angol kisdiák generációk óta, azonban egy újabb kutatás szerint nem a londoni city Pudding Lane nevű utcájában csaphattak fel a lángok először, hanem egy utcára onnan, ahol ma a nagy londoni tűzvészre emlékeztető emlékmű áll a sokat mondó Monument Streeten.

Korábban

A londoni Metropolitan Archívumban megtalált, 1679-es várostervezési dokumentumokban lévő anyagok szerint a 350 évvel ezelőtti, London 436 hektáros területét érintő, 13 200 lakóépületet, valamint 87 templomot leromboló tűzvész első lángjai nem a Pudding Lane-en lobbantak fel. A király szolgálatában álló pék 1666. szeptember 2-án súlyos gondatlanságot követett el: a hajnali kenyérsütés után a kemencéjében hagyta a parazsat, amely végül szikrákat hányva lángba borította a pékséget (más források szerint közel hagyta a kemencéhez az olajat). Az erős keleti szél miatt a tűz percek alatt átterjedt a környező, kátránnyal szigetelt, szorosan épült, faszerkezetű házakra.

A Farriner-család az emeleti ablakon át ki tudott menekülni az utcára, azonban az egyik szolgálólány már nem volt ilyen szerencsés, bent égett a házban, így ő lett a korabeli Európa egyik leghíresebb katasztrófájának maroknyi áldozata közül az első. Míg a Pudding Lane nevű utca a mai napig létezik, Farriner háza elveszett az elmúlt évszázadok során, olvasható a The Telegraph cikkében.

1680-ban a Pudding Lane-i helyszínre egy, a tűzvészre emlékeztető emlékkő került, amely a pápisták (katolikusok) számlájára írta a tűzesetet (más korabeli pletyka szerint az ellenséges hollandok gyújtották fel Anglia legnagyobb városát), ezt azonban 1750-ben eltávolították, ugyanis a látványosságot megtekintők gyakran közlekedési dugót okoztak a keskeny utcán.

A nagy londoni tűzvészre emlékeztető dór oszlop (Monument to the Great Fire of London) felirata szerint a lángok 202 lábnyi (61,5 méter) távolságra csaptak fel elsőként, tehát pont olyan távolságra, mint amilyen magas az oszlop. Az 1720 előtti londoni épületeket kutató Dorian Gerhold fedezte fel a dokumentumokban a cserét, amikor előkerült egy 1679-es felmérés a Farriner-család egykori péksége helyéről. Ebből kiderült, hogy a pék birtokában állt az otthona mögötti terület is. A jegyzet hátulján pedig ez volt olvasható „Farriner úr grundján kezdődött a tűz”.

Gerhold átnézett több tucatnyi későbbi térképet is, majd tanulmányozta az 1886-os, a Monument Street (az emlékműbe torkolló utca) kialakítására vonatkozó terveket, és összerakta a képet: a szenilis pék 1666-os kemencéje nem a Pudding Lane-en állt, hanem pontosan ott, ahol most az emlékmű és a körülötte lévő macskaköves tér található.

Stephen Porter, a nagy londoni tűzvész kutatója ügyes észrevételnek nevezte Gerhold felfedezését. „Ez egyértelmű bizonyíték, Dorian módszeres áttekintése megbízható. Most már pontosan tudjuk a Farriner tulajdonában álló telek nagyságát, és ésszerű bizonyossággal meg tudjuk állapítani a tűz keletkezési helyét, ami nagyban segíti a katasztrófa további kutatását” – tette hozzá.