A spanyolnáthával is fel tudta venni a harcot a vérplazmás kezelés
2020. április 2. 14:41 Múlt-kor
Korábban
Megfelezte a spanyolnátha halálos áldozatainak számát
Miután 1895-től világszerte Behring ellenszerével kezdték kezelni a diftériát, az orvosok hasonló kísérleteket végeztek, hogy passzív immunitást hozzanak létre a kanyaróval, a mumpsszal, a gyermekbénulással és az influenzával szemben.
Az 1918-ban kitört, spanyolnáthaként ismert világjárvány idején a vérplazmás kezelésben részesült betegek körében a felére csökkent a halálozási arány.
Úgy tűnt, a módszer akkor a leghatékonyabb, ha a páciens a fertőzés korai szakaszában kapta meg az antitesteket, mielőtt saját immunrendszere túlreagálása révén károsodtak volna létfontosságú szervei.
Az 1930-as évek során aztán Gallagher és más orvosok is sikerrel alkalmazták a módszert a kanyaró ellen is.
A koreai háború életmentője
Az 1940-es és 1950-es évek folyamán az antibiotikumok és a vakcinák egyre inkább átvették a vérplazmás kezelések helyét a legtöbb fertőző betegség kezelésében, de a „régimódi” eljárás kézenfekvőnek bizonyult a koreai háború (1950-1953) idején, amikor ENSZ-csapatok ezrei fertőződtek meg az úgynevezett hantavírussal.
Mivel az új betegség kezelésére semmilyen más mód nem létezett, a felépült egyének vérplazmáját felhasználva mentettek meg számtalan életet az orvosok.
A vérplazmás kezelést az elmúlt évtizedekben bevetették a SARS, a MERS és az ebola ellen is – ezek mind új vírusok voltak, amelyek velük szemben természetes immunitással nem rendelkező közösségekben ütötték fel a fejüket, és amelyek ellen vakcina és antivirális kezelés sem létezett.
Napjainkban az ebola kezelésének leghatékonyabb módjaként továbbra is két, vérplazmából izolált és laboratóriumban klónozott, úgynevezett „monoklonális antitest” szolgál.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
- 10 tény az Oszmán Birodalomról
- Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
- Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
- Előkerültek a mohácsi csata maradványai
- Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén 17:05
- A Borisz Godunovot állítja színpadra a Magyar Állami Operaház 16:05
- Országszerte számos programmal készül régizenei évadában a Haydneum 14:20
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek 11:20
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László 09:50
- Nehezen birkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával 09:05
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól tegnap
- Halálos ágyán esküdött I. József a feleségének, hogy felhagy a hűtlenséggel, ha túléli a himlőt tegnap