A nő, aki 15 hónapot kerékpározott a világ körül: Annie Londonderry legendája

2020. október 7. 12:51 Múlt-kor

Annie Londonderry egy átlagos amerikai családanya volt egészen 1894-ig, ekkor ugyanis arra szánta el magát, hogy körbekerékpározza a Földet. Ma úgy tartják számon, mint az első nő, aki vállalkozott erre a szerénynek semmiképpen nem mondható tettre. A személyét övező legendáknak se szeri, se száma. Ételútjának tényszerű elemei után kutatók úgy tartják, sokkal helytállóbb az első olyan nőként tekinteni rá, aki az amerikai kontinenst biciklizte körbe, mivelhogy útjának jelentős részét inkább kerékpárral az oldalán tette meg, mintsem kerékpáron.

Korábban

Annie Londonderry 1870-ben, Lettországban Cohen vezetéknévvel született. Családja 1875-ben az Egyesült Államokba költözött. Szülei 17 éves korában meghaltak, ő pedig egy év múlva, 1888-ban férjhez ment Simon „Max” Kopcsovszkij házalóhoz, akitől négy év alatt három gyermeke született.

Történetét sok homályba burkolózó eseményfoszlány és legenda övezi, amelyek számát ő maga is gyarapította. Ezek közül az első a világ körüli kerékpáros túra ötlete, amely állítólag két férfi között kötött fogadásból eredt. Ennek tétje az volt, képes-e vajon egy nő 15 hónap alatt körbekerékpározni a Földet. Annie – aki ekkor férjezett nevén, Kopcsovszkijként élt és életében nem ült korábban kerékpáron – ezt később úgy mesélte, 10 ezer dollárt ígértek neki, ha útja 15 hónap alatt befejeződik. A 15. hónap végén az összeget megkapta és kiadásain felül további 5000 dollárt keresett.

Hogy valóban így történt-e, kérdéses. Életútja kutatói szerint a fogadás csupán kitaláció volt, amelyet szenzációkeltés miatt terjesztettek el. Mindenesetre Annie 1894. június 25-én egy női Columbia kerékpárral útnak indult. A Londonderry nevet is ekkor „szerezte”, ugyanis vállalkozásához támogatóra volt szüksége. Ezt meg is találta a New Hampshire-i Londonderry Lithia Spring Water Company-nak köszönhetően. Útjára a vállalat transzparensét vitte magával és abba is beleegyezett, hogy felvegye a cég nevét.

A bicikli a 19. század végén nemcsak egyre népszerűbb közlekedési eszköz, hanem a kibontakozó női egyenjogúság szimbóluma is volt. A nőknek megteremtette a szabad közlekedés lehetőségét, ami magabiztosságot és szabadságot adott nekik. Susan B. Anthony amerikai feminista és polgárjogi aktivista egy 1896-os interjúban azt mondta, hogy a kerékpár többet tett a nők felszabadításáért, mint bármi más a világon: „Megállok és örülök minden alkalommal, amikor látom, hogy egy nő kerékpárral halad el előttem. A kerékpározó nő a szabadság és az önállóság érzését kelti.”

Nem egyértelmű, hogy a fiatal nő az út mekkora részét tette meg kerékpárral és mekkora részét hajóval, vagy éppen vonattal, de mivel a megállapodásban nem volt semmiféle kikötés erre nézve, nem lehetett csalással vádolni. Annie javarészt átvitorlázott egyik helyről a másikra, útközben pedig minden megállóban egynapos kirándulásokat tett kerékpárjával. Útja nagyobb részén valószínűbb, hogy biciklivel közlekedett, mintsem biciklin.

1894. június 27-én indult el lakóhelyéről, Massachusetts-ből, ugyanez év szeptemberében érkezett meg Chicagóba. Kedvező időjárás és jó terepviszonyok között napi nyolc és tíz mérföld közötti átlagot tudott megtenni. Ekkor még viktoriánus ruhát, azaz hosszú szoknyát, fűzőt és magas gallért viselt és állítólag egy gyöngyfogantyús pisztolyt is hordott magával. Lelkesedése és eltökéltsége semmit sem csökkent, de néhány változtatásnak szükségét érezte. Először is női biciklijét férfira cserélte, amely 10 kilogrammal könnyebb volt. A szoknyáját pedig eldobta és nadrágra bújt. Nemcsak ő tett így, a bicikli elterjedése nagyban hozzájárult a női nadrág divatossá válásához.

New Yorkból 1894. november 24-én átkompozott Franciaországba, ahonnan vonattal utazott tovább. Előtte azonban meggyűlt egy kicsit a baja a bürokráciával: kerékpárját a vámtisztviselők lefoglalták, pénzét elvették és a francia sajtó is kikezdte őt sértőnek titulálva megjelenését. Ha mindez nem lett volna elég, még egy közúti balesetet is elszenvedett. Marseille-ből gőzhajó vitte Ázsiába. Itt még kirándulgatott kicsit, végül pedig 1895 márciusában Japánban felszállt egy San Francisco felé tartó gőzhajóra és egy rövid tekerés után 1895 szeptemberében, 15 hónappal az indulása után, gipszben rögzített törött csuklóval megérkezett Chicagóba, ahol felvette 10 ezer dolláros nyereményét.

Utazásának első szakaszát Bostonból Chicagóba, illetve az utolsót San Franciscótól Chicagóig javarészt valóban két keréken tette meg, úgyhogy sokkal inkább helytálló azt mondani, hogy ő volt az első női kerékpáros, aki átkelt az amerikai kontinensen. Ezzel együtt is nagyon jó marketingese lett saját vállalkozásának. Fel tudta hívni magára a sajtó figyelmét, túlzásoktól és túlszínezésektől sem mentes előadásokat tartott, interjúkat adott, legnagyobb bevételi forrásává pedig a kerékpárján kialakított reklámfelületek értékesítése volt.

Hazatérése után családjával New Yorkba költözött és újságíróként dolgozott. Az utazás után elfogadta a felkérést, hogy írja meg kalandjait New Woman (Az új nő) címmel. Életéről unokaöccse írt könyvet Around the World on Two Wheels: Annie Londonderry's Extraordinary Ride (Két keréken a világ körül: Annie Londonderry különleges útja) címmel és dokumentumfilm is készült róla. 1947-ben halt meg.