2021. tél: Mesélő naplók
ITT támogathatsz bennünket

Űrcsimpánz, rejtélyes halálesetek és a három császár csatája

2021. december 4. 21:00 Múlt-kor

A Múlt-kor magazin az elmúlt napokban is igyekezett izgalmas tartalmakat eljuttatni olvasóihoz. Részletesen foglalkoztunk a Mercury elnevezésű amerikai űrprogrammal, felidéztük Teleki László öngyilkosságának homályos részleteit, megemlékeztünk a 20 évvel ezelőtt elhunyt George Harrisonról, Napóleon Grande Armée-ját egészen Lipcséig követtük, valamint nyomába eredtünk Lorenzino de' Medici gyilkosának.

montázs

A toszkán Brútusz – Lorenzino de' Medici rejtélyes meggyilkolása

1537-ben, Vízkereszt éjjelén történt az itáliai reneszánsz egyik legsötétebb bűncselekménye: Firenze első hercegét, Alessandro de’ Medicit alattomos támadás érte, majd kardcsapásokkal és késszúrással végeztek vele.

A merénylet fontos következményekkel járt a város és a hercegség számára is, ugyanis Firenze új vezetője, Cosimo de’ Medici a család másik ágából származott, és politikai lépései végre belső konszolidációt, illetve nemzetközi elismertséget hoztak a fiatal városállamnak.

A hatóságoknak nem volt kétségük Alessandro gyilkosának kiléte felől. A Medici-ház egy másik tagjáról, a fiatal Lorenzo de’ Mediciről, a herceg egyik unokatestvéréről volt szó (nem tévesztendő össze 15. századi névrokonával, aki 1469 és 1492 között uralkodott is Firenzében), aki nem ritkán elkísérte a herceget éjszakai kalandozásaira. A „Lorenzino” vagy „Lorenzaccio” néven ismert rokon a történelem egy ellentmondásos és titokzatos figurája volt, és az általa elkövetett gyilkosság indítékait is homály fedi.

A Beatles korszaka

A Beatles az 1950-es évek USA-ból átszivárgó brit divathullámának, a rögtönzött hangszerekre építő és különféle zenei stílusokat vegyítő skiffle-mozgalomnak a hátán indult el. John Lennon barátaival és iskolatársaival alapította meg a The Quarrymen nevű skiffle-csoportot, amiből aztán 1960-ra alakult ki a Beatles. Még ebben az évben lehetőségük nyílt fellépni két hamburgi klubban, de a turné a vártnál hamarabb ért véget, ugyanis Harrisont a hatóságok deportálták, mivel túl fiatal volt ahhoz, hogy éjszakai mulatókban játsszon.

1964-re a zenekar világhírű lett, és Harrison elnyerte a „csendes Beatle” jelzőt, aminek története egy amerikai turnéhoz köthető: a torokgyulladásos Harrison orvosi tanácsra a lehető legkevesebbet beszélt, a hátteret nem ismerő sajtónak pedig szemet szúrt a gitáros szűkszavúsága, ezért ráragasztotta a becenevet.

Harrison jelentősen befolyásolta a Beatles mentalitását és zenei fejlődését is. Albumonként átlagosan két számot írt az együttes számára, és ezekben indiai és más ázsiai eredetű hangszereket, motívumokat szerepeltetett. A kísérletezésbe bevonta a teljes zenekart: a Rubber Soul és a Revolver című albumokon szitárt, tamburát és tablát is használtak olyan számokban is, amelyeket alapvetően nem Harrison írt.

Enos, az űrcsimpánz

Az Egyesült Államok 1959-ben azzal a céllal indította el a Mercury-programot, hogy Föld körüli pályára küldje első űrhajósát, lehetőleg még a szovjetek előtt. A kísérletek azonban lassan haladtak, 1961 áprilisában és augusztusában pedig két szovjet űrhajós, Jurij Gagarin, és German Tyitov is megkerülte űrhajóján a Földet.

Az amerikaiak innentől kezdve lépéskényszerben voltak, ha nem akartak behozhatatlan hátrányba kerülni az űrversenyben. Bár az első három Mercury-Atlas típusú rakétájuk közül kettő is nem sokkal a kilövése után felrobbant, a negyedik 1961. szeptember 13-án már sikeresen tett egy kört a Föld körül.

Ezt megelőzően, 1961. január 31-én egy Ham nevű, kameruni születésű csimpánz jutott el a faj egyedei közül elsőként az űrbe, azonban nem állt Föld körüli pályára. Az év májusában, már Gagarin áprilisi repülése után Alan Shepard lett az első amerikai az űrben, azonban Hamhez hasonlóan ő is egyenesen visszatért a Földre. Júliusban Gus Grissom ismét szuborbitális repülést hajtott végre a Mercury program következő lépéseként.

Egy rejtélyes öngyilkosság nyomában

Az öngyilkosságot a mai napig sem lehet száz százalékosan igazolni, noha 1931-ben a Teleki család levéltárából előkerült egy keltezetlen búcsúlevél, amelyet a stilisztikai és a formai hasonlatosság okán szinte bizonyosan Teleki László írt. A részletes jegyzőkönyvből a búcsúirat kimaradt, ráadásul a levél tartalma is kétségeket vet fel a keletkezésének dátumát illetően. A gyanús jelek közül kiemelendő, hogy a testvéreim megszólítást használja, noha 1861-ben már csak egyetlen testvére élt. Szeretője kimaradt a felsorolásból, valamint két kocsiláda elégetéséről rendelkezett, noha szinte lehetetlen, hogy visszatérte után ennyi irata és értéktárgya halmozódott volna fel. A nyomok nem vezetnek tovább, így a kriminalisztika és a történettudomány kénytelen elfogadni, hogy a „Teleki-akta” sosem kerül lezárásra.

Ha a tíz évvel ezelőtti attrakcióról bárki lemaradt volna, a „Tántoríthatatlan elvhűség, sziklaszilárd jellem, lovagias becsület” – Teleki László gróf küzdelmes élete és rejtélyes halála címmel, Debreczeni-Droppán Béla szerkesztésében megjelent kötet a történeti kiállításhoz köthető előadásokat, kutatásokat és az új Teleki-ábrázolásokat egyaránt a nyilvánosság elé tárta 2017-ben.

A "három császár csatája"

A csatára 1805. december 2-án került sor. A francia császár terve bevált: az orosz-osztrák haderő hatalmas erőkkel zúdult a francia jobbszárnyra. Egy ideig úgy tűnt, hogy a francia jobbszárny nem bírja el a nyomást, azonban a szövetséges haderő támadása a viszonylag jól védhető Goldbach-patak mentén megakadt. Napóleon eközben megindította offenzíváját a „meggyengített” Pratzen-magaslat ellen, amelyet több órás véres küzdelem árán be is vett.

A Grande Armée balszárnya is állta a sarat, sőt, ellentámadásba lendült. Az osztrák-orosz jobbszárny szétzúzásával az ellenfél centruma megrogyott. Az arcvonal közepén diadalmaskodó franciák, a Davout által a Goldbach-patak mentén sikeresen feltartóztatott osztrák-orosz balszárny bekerítésére indultak.

Teljes volt a francia diadal. A koalíciós haderő közel 16 ezer katonája esett el a harcmezőn, 20 ezer emberük pedig fogságba esett. A Grande Armée vesztesége a sebesültekkel együtt 9 ezer főnél kevesebb volt . A diadalnak köszönhetően december 2-a Napóleon szerencsenapjává vált, a francia uralkodó ugyanis egy évvel korábban is ünnepelhetett: 1804.  december 2-án koronázta magát császárrá a párizsi Notre-Dame-ban.

 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tél: Mesélő naplók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár