A dühös magyar oroszlánoktól a tébolyult lányig – hét híres önfeláldozó nő

A lámpás hölgy

„Nem az egyes embert szereti, hanem az egész emberiséget, végtelenül önzetlenül akarja ezt szolgálni” – írták egyszer az ápolónői szakma megteremtőjéről, Florence Nightingale-ről.

A firenzei származású, jómódú családba születő leány mindig is lázadt a nők beskatulyázott szerepe ellen. Hitt abban, hogy ő többre hivatott. A környékbeli rászorulókat folyamatosan támogató Florence 17 évesen az Úr hangját vélte hallani, aki arra utasította, hogy életét szentelje mások szolgálatának.

Bár kitűnő humorérzéke volt, mikor bejelentette szüleinek, hogy ápolónő szeretne lenni, egyáltalán nem nevettek, hiszen ez akkoriban úrinőhöz nem méltó, alantas munkának számított.

Haragjukat természetesen az sem csillapította, hogy titokban részt vett egy nővérképző tanfolyamon, és hogy külföldi útja során kórházakat tanulmányozott. Ellenállásukat közel egy évtized alatt tudta megtörni.

1853-ban kitört a krími háború, és az angol közvélemény elszörnyedt a katonai kórházakban uralkodó állapotokat taglaló jelentéseken. Jó barátja, a hadügyminiszter egy évvel később Nightingale-t bízta meg a nővéri ügyelet ellátásával.

A zsúfolt és büdös barakkokban a több ezer beteg közül soknak nem jutott sem ágy, sem ruha, sem gyógyszer, napi fél liter víz jutott ivásra és mosdásra, a patkányok és a bolhák pedig mindenhol nyüzsögtek.

A napi 20 órát dolgozó Nightingale jobb higiéniai viszonyokat teremtett, javított az élelmezésen, az adminisztráción, mindennap órákat töltött a barakkokban, éjszakánként pedig egy lámpással a kezében járkált az ágyak között, és vigasztalta betegeit.

Ők pedig rajongtak érte. Így érdemelte ki a „lámpás hölgy” nevet, lámpása az ápolás jelképe lett. Munkája révén a halálozási arány hónapok alatt 42 százalékról 2,2-re csökkent. (Tevékenysége előtt egy sebesült katona nagyobb valószínűséggel maradt életben a harctéren, mint a kórházban.)

Habár hazatérve nemzeti hősként fogadták, a kitüntetéseket visszautasította. Hosszú életét végig a betegápolásnak szentelte, mint egyszer írta: „A betegápolás féltékeny valami, nem tűri, hogy aki neki él, más urat is szolgáljon”.

1. A dühös oroszlánok
2. A lámpás hölgy
3. „Ki lehet a tébolyult lány?”
4. A tudomány oltárán
5. A kényelmet feladó grófkisasszony
6. A cigarettázó vértanú
7. Krisztus szegényeinek anyja

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?