A DNS segítségével megoldás születhetett Marat bőrbetegségének rejtélyére

Hirtelen vég

Mi a közös Emily Dickinson amerikai költőnőben, Karl Marx német filozófus-közgazdászban, és a kereszténység központi alakjában, Názáreti Jézusban? Mindannyian alanyai voltak már a történelem kedvelőinek körében népszerű spekulációnak: a történelmi alakokkal kapcsolatos visszamenőleges diagnózisoknak.

E „játék” során napjaink embere a modern diagnosztikai kereteket a közvetlen vizsgálat lehetősége nélkül igyekszik alkalmazni arra, hogy kipuhatolja az illető személy halálának vagy betegségének okát.

A felállított diagnózisok köre az egészen hitelesnek tűnőtől a legelborultabbakig terjed (utóbbira egy példa Julius Caesar állítólagos epilepsziája). Mostanáig azonban nem volt lehetősége az ilyen elmélkedésekhez az adott személy DNS-ét igénybe venni.

Marat halálának különlegesen erőszakos volta miatt azonban a kutatók lehetséges, hogy megoldást találtak egy több évszázados rejtélyre – több mint 200 éves DNS-minták felhasználásával.

A kutatók elmondása szerint ez az első példa arra, hogy egy retrospektív diagnózis során egy történelmi személy genetikai elemzését is elkészítették, emellett cellulózból való eddigi legrégebbi DNS-mintavételt jelenti.

Az ügy középpontjában a francia forradalom egyik legfontosabb alakja, Jean-Paul Marat áll. 1789 szeptemberétől A nép barátja című folyóiratában állt ki a forradalom ügye mellett, amivel a szegény párizsiak egyöntetű támogatását nyerte el – és mellé számos monarchista ellenséget szerzett.

Marat megjelenése hasonlóan megosztó volt, mint radikális nézetei: meglehetősen egyedi módon öltözködött – drámai hatású, hosszú ruhákat, fejkendőt, és a párizsi munkásokra jellemző, alacsony nyakú inget hordott –, emellett további feltűnést keltett jól látható bőrbetegségével.

Az embereket elriasztották kelései és gennyes sebei, és számos elmélet keringett a betegség eredetéről, a szifilisztől a férfi tüzes temperamentumáig.

Gyújtó hangú írásai miatt Marat gyakran kényszerült menekülésre. Éveken át bujkált padlásokon, pincékben, de még Párizs csatornarendszerében is, hogy elkerülje ellenségeit. 1793-ra azonban már állandó lakhellyel rendelkezett, és lehetősége nyílt egyre fájdalmasabb betegségének kezelésére.

Utolsó hónapjaiban bőrbaja miatt szinte remeteként élt: magányosan írt, miközben a fürdőkádban töltötte ideje nagy részét, hogy keléseinek és sebeinek viszketése enyhüljön – barátai és vendégei is itt látogatták.

1793. július 13-án is éppen a legújabb hírlapok margóira írogatta megjegyzéseit, amikor egy Charlotte Corday nevű monarchista szimpatizáns előbb – azt állítva, fontos hírei vannak – felkéredzkedett hozzá, majd hirtelen egy konyhakéssel halálosan megsebesítette a mellkasán. Marat pillanatokon belül elvérzett.

1. Hirtelen vég
2. Modern vizsgálat – korlátokkal
3. A történelmi DNS-vizsgálatok jövője

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról