Öt érdekesség a pápaválasztó konklávékról
2013. március 13. 09:54
URL: https://mult-kor.hu/20130313_ot_erdekesseg_a_papavalaszto_konklavekrol
Minden készen állt hétfő estére a kedden megkezdődött pápaválasztó konklávéra a Vatikánban: felszerelték a kéményt a Sixtus-kápolnára, feldíszítették a Szent Péter-bazilika lodzsáját, a vatikáni televíziós központ pedig tizenhét tévékamerát szerelt fel a Szent Péter téren - az egyik reggeltől estig a Sixtus-kápolna kéményét figyeli majd. Az olasz sajtó szerint a Sixtus-kápolnába belépő bíborosok között Angelo Scola milánói érseknek van a legtöbb esélye arra, hogy pápaként lépjen ki, és ehhez a szintén esélyesnek tartott Pedro Odilo Scherer brazíliai bíborosnál és az észak-amerikai bíboroscsoport jelöltjeinél kell több szavazatot szereznie. A pápaválasztó konklávét belengő titokzatosság a pápaság történetének egészét végigkísérte.
Három évig nem sikerült pápát választani
IV. Kelemen 1268-ban bekövetkezett halála nem várt zavart okozott a konklávé működésében. A pápaválasztó bíborosok a Rómától 60 kilométerre északra található Viterbóban gyűltek össze – ebben az időben a bíborosok még azon a helyen tanácskoztak, ahol az előző Szentatya elhunyt –, hogy megválasszák a katolikus egyház történetének 184. pápáját. A Viterbóban összesereglett bíborosok két nagy pártra szakadtak: egy franciára és egy olaszra, a franciák egyre növekvő befolyása pedig patthelyzetet, egy két éven és kilenc hónapon át tartó interregnumot eredményezett.
1270 nyarán Viterbo vezetése végül megelégelte, hogy a városnak kell eltartania a főpapokat, így – megsürgetve ezzel a döntéshozatalt – először csak vizet és kenyeret adott a bíborosoknak. Amikor a városvezetés belátta, hogy drasztikus lépés sem hozta meg a kívánt eredményt, lebontatta annak az épületnek a tetejét, ahol a bíborosok tartózkodtak. Három nap múlva a piacenzai születésű Teobaldo Viscontit, Liége főesperesét választották meg pápává, aki még csak pappá sem volt felszentelve.
Nem kell Rómában tartani a konklávét
A nagy nyugati egyházszakadás (1378-1414) után a pápaválasztó konklávét egy kivétellel mindig Rómában tartották. Az egyetlen ilyen alkalom 1799-1800-ban, VI. Pius halálát követően történt. Pius a francia forradalom idején, 1797-ben elvesztette a franciaországi pápai birtokokat, a Direktórium idején megfosztották az egyházi államtól, majd 1798-ban Napóleon utasítására elfogták és Valence-be hurcolták. Itt halt meg fogságban, 1799. augusztus 29-én.
Miután Franciaország elfoglalta Rómát, a bíborosi kollégium Velencében, osztrák protektorátus alatt gyűlt össze. A bíborosok többsége Luigi Barnaba Chiaramontit ültette Szent Péter trónjára. VII. Pius kezdetben együttműködött Napóleonnal, de ez sem mentette meg: a császár – elődjéhez, VI. Piushoz hasonlóan – őt is elfogatta, majd Fontainebleau-ba hurcoltatta, és a pápai államot erőnek erejével Franciaországba kebelezte. A megtört Pius csak 1814-ben térhetett vissza Rómába.
Nem kell bíborosnak lennie a pápának
A pápai cím betöltéséről a konklávé dönt, amely a 80 év alatti bíborosokból áll. Érdekesség, hogy elvileg minden megkeresztelt és megbérmált, nőtlen katolikus férfi (azaz potenciálisan több száz millió ember) pápává választható, tehát még az sem kell, hogy a katolikus egyházfő bíboros legyen – igaz, utoljára 1378-ban volt arra példa, hogy nem a választásra jogosult Szent Kollégium tagjai közül került ki az új egyházfő VI. Orbán személyében. Ha tehát a pápaválasztó konklávéban helyet foglaló bíborosok összefognak, találhatnak olyan főpapot, aki nem bíboros, erre azonban nagyon kevés az esély.
Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak
A konklávét 1274-ben hozták létre, feladata a mindenkori katolikus egyházfő, Róma püspökének megválasztása. A szó jelentése egyébként arra utal, hogy a helyiséget kulcsra zárják (cum clave, azaz kulccsal), ameddig az új pápát meg nem választják. A helyiséget egy időben be is falazták, hogy a döntés ne húzódjon el és azt mások ne befolyásolják. A pápaválasztó konklávé helyszíne a 19. század vége óta a Szent Péter-bazilikától jobbra látható Sixtus-kápolna (Cappella Sistina).
VI. Pál (1963-1978) döntése értelmében csak a 80 évnél fiatalabb bíborosok vehettek részt mind a választás folyamatában, mind a megfigyelésben, a testület maximális létszáma pedig 120 fő lett. Utódja, a lengyel származású II. János Pál változtatott a szabályokon, a többi közt újra lehetővé tette a nyolcvan évnél idősebb bíborosok részvételét az előkészületi fázisban, de a szavazástól eltiltotta őket.
A bíborosok a szavazáskor használt cédulákat elégetik, s egy bádogkéményből felszálló füstoszlop adja hírül a világnak, hogy megválasztották-e vagy sem az új pápát. A fekete színű füst azt jelenti, hogy nem volt meg a kellő számú többség, a fehér füst pedig arra utal, hogy megtalálták az egyház új vezetőjét, aki ekkor a Szent Péter-bazilika erkélyéről adja első pápai áldását.
Nem egyszerű a tengerentúli bíborosok élete
A jelenlegi szabályok értelmében a pápai szék megüresedése (sede vacante) után legkésőbb 20 nap múlva össze kell ülnie a bíborosok testületének, bár a februárban lemondott XVI. Benedek felhatalmazta a bíborosi kollégiumot azzal a joggal, hogy az összes választó bíboros jelenlétének megállapítása után hamarabb is kitűzhetik a konklávé kezdetét.
Nem volt ez mindig így. A korábbi, tíz napban megállapított átmeneti időszak ugyanis nem volt elég az Egyesült Államok első bíborosának, John McCloskey New York-i püspöknek, aki 1878-ban lecsúszott a pápaválasztó konklávéról. Nem jártak nagyobb sikerrel a későbbi amerikai bíborosok sem, akiket sokszor a közlekedés – különösen az Atlanti-óceán átszelése okozott gondot – hátráltatott. Így járt William O’Connell, Boston püspöke is, aki majdnem lekésett az 1914-es pápaválasztásról.
O’Connell sokkal körültekintőbb volt 1922-ben, XV. Benedek halálakor: előbb Bostonból New Yorkba repült, egy kizárólag neki fenntartott hajóval Franciaországba ment, onnan pedig Nápolyba, majd egy gyorsvonatra pattant és meg sem áll Rómáig – ahol csalódással kellett tudomásul vennie, hogy már megválasztották az új pápát. O’Connelnek köszönhetően akkor 10 napról 15-re hosszabbították a várakozási időt, amely adott esetben 20 napig kitolható, így ma már minden bíboros – éljen a világ bármelyik pontján – időben odaérhet a konklávé helyszínére.