Híres műalkotások rejtett titkai
2013. január 29. 14:29
URL: https://mult-kor.hu/20130129_hires_mualkotasok_rejtett_titkai
Rembrandt egyik 17. századi portréfestményén legutóbb röntgensugaras technika segítségével egy fejjel lefele álló, halvány alakot találtak a kutatók. Nem tudni, hogy a németalföldi festő ezt el akarta rejteni a világ elől, esetleg nem tartotta elég jónak, és ráfestette másik művét. Összeállításunkban öt olyan, középkori és kora újkori művet mutatunk be, ahol a művészek elrejtettek valamilyen üzenetet az utókor számára.
Rembrandt titokzatos alakja
Rembrandt jelenleg a Los Angeles-i J. Paul Getty Museumban lévő, az Öregember katonai öltözetben című alkotásának felületén a tudósok a minap egy eddig ismeretlen halvány portré nyomait fedezték fel az idős ember mása alatt. A kutatók korábban próbaként infravörös, neutron és hagyományos röntgensugárnak is alávetették a híres németalföldi művész művét, azonban ezekkel az eljárásokkal nem találtak semmit a felszín alatt - ez főként annak tudható be, hogy a művész ugyanazzal a kémiai összetételű festékkel dolgozott a rejtett és az eddig is ismert portrénál.
A mai, modernebb és kifinomultabb röntgentechnológiától a művészettörténészek azt remélik, hogy hamarosan kiderül, kit rejt az ismeretlen alak az öregember mása alatt. „Kísérleteink kitűnően igazolják a rejtett képek feltárásainak módját” – nyilatkozta Matthias Alfeld, az Antwerpeni Egyetem munkatársa. „Más technikákkal összehasonlítva, a röntgentesztek hozzák a legjobb eredményeket az eredeti festmények ilyetén vizsgálatánál” – tette hozzá a szakértő.
A festmény röntgenképei
Ördög Giotto freskóján
Restaurátorok 2011 novemberében egy rejtett ördögalakot fedeztek fel az assisi Szent Ferenc bazilika egyik híres Giotto-freskóján. Az ördög vonásait egy felhő részletei között látták meg a szemfüles szakértők a Szent Ferenc életének és halálának jeleneteit ábrázoló freskók egyikén.
A hajlott orrú, vigyorgó, sötét szarvakat viselő ördögfigurát elsőként Chiara Frugone olasz művészettörténész pillantotta meg a szent halálát bemutató képen. A templom padlójáról feltekintve nehéz kivenni az ördög vonásait, de a közeli képeken kitűnően látszik az elbújtatott alak. Sergio Fusetti, a bazilika főrestaurátora úgy vélekedett: Giotto, aki a XIII. században festette a freskókat, nyilván nem szánt főszerepet az ördögnek a képen, ezért rejtette a felhők közé, "egy kis mulatságul".
Mint a szakértő megjegyezte: a mester azzal, hogy ördögként festette meg, valószínűleg olyasvalakin akart "bosszút állni", akit ismert. A bazilika képeit utoljára az 1997-es földrengést követően restaurálták.
Betűk Mona Lisa szemében, állatok a háttérben
2010-ben az olasz Nemzeti Bizottság a Kulturális Örökségért elnöke, Silvano Vincetti robbantotta az újabb bombát Leonardo da Vinci legtalányosabb alkotása körül: a szakember akkor azt bizonygatta, hogy betűket és számokat fedezett fel a portré alakjának szemébe ágyazva, amit egy digitális nagyító segítségével talált meg. Vincenti az L és a V betűket vélte felfedezni a szemben, ami – nézete szerint – azt az elméletet támasztja alá, hogy a sejtelmesen mosolygó Mona Lisa valójában da Vinci portréja saját magáról.
Sokan úgy vélik, hogy a festmény Lisa Gherardinit, egy firenzei kereskedő feleségét ábrázolja. Vinceti cáfolja a közkeletű vélekedést. A festmény hátoldalán a készítés évének utolsó számjegye hiányzik, s csak a "149" látszik. Vinceti szerint ez is bizonyíték arra, hogy az 1490-es években, milánói tartózkodása alatt alkotta a képet a mester, a modell pedig valószínűleg Ludovico Sforza herceg udvarának volt tagja. "Leonardo imádta a szimbólumokat és kódokat, azt akarta, hogy a szemek segítségével tudjuk meg, ki volt a modellje" – mondta az olasz kutató.
2010 decemberében egy olasz festő bejelentette, hogy rejtett állatképeket talált a Mona Lisán. Ron Piccirillo egy oroszlán, egy majom és egy bivaly fejét vélte látni, továbbá "észrevett" egy krokodilt (vagy kígyót) is. Az alakzatok azt követően rajzolódtak ki, hogy a festményt elfektette a bal oldalára. Piccirillónak nem először voltak ilyen "látomásai": korábban más reneszánsz festők – például Tiziano, vagy éppen Raffaello – alkotásain fedezett fel rejtett képeket.
Csata mögött csata
A firenzei Palazzo Vecchio (Régi Palota) halljában lévő freskóról régóta azt tartják, hogy Leonardo da Vinci "elveszett" művéhez adja meg a kulcsot. A 2011 végén elvégzett kutatás eredményei arra utaltak, hogy egy elveszett da Vinci-freskó rejtőzik Giorgio Vasari A marcianói csata című falfestménye mögött. Az Ötszázak termében 2012-ben lefolytatott endoszkópos vizsgálat során a tudósoknak módjában állt bepillantani a Vasari-festményt hordozó fal mögé, és mintát venni a hátsó fal felületéről.
A minták laboratóriumi vizsgálatának eredménye azt valószínűsítette, hogy az 1503-ban festett Az anghiari csata című da Vinci-kép, amelyről sokáig azt hitték, hogy az Ötszázak termének 16. századi átalakításakor elpusztult, ma is épségben megvan a Vasari-freskót hordozó álfal mögött. “Ezek nagyon biztató eredmények” – mondta 2012 elején Maurizio Seracini, a kutatás szakmai vezetője. A csapat akkori nyilatkozata szerint a hátsó falról vett egyik – fekete színű – mintáról a pásztázó elektronmikroszkópos elemzés bebizonyította, hogy hasonló összetételű, mint a Leonardo da Vincinak a Louvre-ban őrzött Mona Lisa és Keresztelő Szent János című képeiről származó fekete pigmentmintái.
A hátsó falon vörös színű anyagot is találtak a tudósok, amelyről az analízis kimutatta, hogy szerves eredetű. Ilyen anyag jelenléte egy átlagos falon teljességgel valószínűtlen. A nagy felbontású képet adó endoszkópos kamera segítségével a tudósok rápillanthattak a hátsó fal néhány részletére, ahol bézs színű, szerkezete alapján alighanem ecsettel felvitt anyagot láttak. A kutatás során bebizonyosodott, hogy – az előzetes radaros vizsgálat eredményének megfelelően – vékony rés található a Vasari-képet hordozó téglafal mögött. Ez a körülmény megerősíti azt az elméletet, amely szerint Vasari, mielőtt nekilátott volna A marcianói csata megfestésének, falat emeltetett a Leonardo-remekmű elé, megóvva azt az utókor számára.
2012 szeptemberében azonban a firenzei műemlékvédelmi felügyelőség betömette a Salone dei Cinquecento keleti falán fúrt lyukakat, s leálltak a kutatások, mivel nem találták elegendőnek az eredményeket, ráadásul ötszáz olasz és külföldi művészettörténész is tiltakozott Vasari műve alaptalannak és károsnak tartott „meglékelése” ellen.
Ide kattintva még több képet láthat a munkálatokról
Az utolsó vacsora, mint kotta
Az utolsó vacsora elemzésével kapcsolatban felröppent egyik legfurcsább elmélet – amely a Da Vinci-kód című munkában is központi kérdés volt – szerint a képen a tanítványok kezeinek hullámos kompozíciója és az asztalon lévő zsemlék hangjegysorként értelmezhetőek. Giovanni Maria Pala informatikai szakember szerint Leonardo da Vinci egy negyven másodperces zenei művet komponált festményéből, amelynek megfejtéséhez, illetve kiolvasásához az alkotás szereplőit és tárgyait kell követnünk.
Az olasz szakember erre úgy jött rá, hogy a kottaírásban használatos öt párhuzamos vonalat húzott a festményre, majd észrevette, hogy a kenyerek, Jézus két keze és az apostolok hangjegyekké állnak össze. A kódfejtő szerint a jegyzeteket Leonardo da Vinci kézírásának megfelelően jobbról balra kell olvasni, így nyerhet zenei értelmet a mű. A leolvasott dallam állítólag hasonlít egy rekviemre, amely Jézus szenvedését hivatott hirdetni. A szakember elmélete mellett szól, hogy a reneszánsz zseni kiváló zenész hírében állt, s nagy tehetségnek tartották kortársai.