Fiúszerelem az ókori görögöknél

2013. január 24. 12:31

A homoszexualitás az ókori görögöknél társadalmilag elfogadott kapcsolat volt. Az azonos neműek közötti nemi vonzalom alatt - amit a görögök a pederasztia szóval illettek - az idősebb férfinak a főként a fiatal, tizenéves fiúk iránti nemi vonzódását értjük, ami a klasszikus és az archaikus időszakban terjedt el. Néhány történész szerint eredete a beavatási szertartásokra vezethető vissza, amelyek elsősorban Kréta szigetén voltak jellemzőek.

Korábban

Szabályok szerint

A pederasztia görög gyakorlata az archaikus időszak végén, vagyis i. e. 650 környékén került előtérbe. Egy ebből a korszakból származó krétai bronz emléktábla a görög homoszexualitás legrégebbi képi megjelenítése, a következő évszázadban azonban már Hellász egész területén megjelentek az ehhez hasonló ábrázolások.

A krétai homoszexualitás egyfajta formális társadalmi intézménynek számított, amely során egy beavatási szertartás keretében elrabolták a fiatalabbik érintettet. Sztrabón szerint az ősi krétai szokás szerint az idősebb szerető (erastés) a tornacsarnokban kiválasztott egy meztelenül sportoló fiatal fiút (eroménos), akit később barátai segítségével elrabolt. Tizenéves rokonai látszólag üldözték az emberrabló szerelmest, ám mivel valójában mindezt megtiszteltetésként élte meg az érintett család – ráadásul korábban be is jelentették a szülőknek a rablási kísérletet – fiuk visszaszerzésért csupán komolytalan erőfeszítéseket tettek.

Homoszexuálisok egy attikai vázán i. e. 550 körül

Az időközben ajándékokkal elhalmozott fiúval a hagyomány szerint két hónapot töltött el egy vidéki birtokon a hős szerelmes, ahol főként vadászattal múlatták az időt. A 60 nap leteltével az idősebb férfi a szokás, illetve a törvény szerint három ajándékot adott a fiatalnak: egy felnőtté válást jelző hadiköpenyt, egy később Zeusznak feláldozandó ökröt és egy, a férfi asztaltársaságot jelképező kupát. Az érett férfivá válás szertartása Platón szerint a hadseregben is kamatoztatható volt, hiszen a szeretőket tömörítő falanx a világ legerősebb és legvitézebbül harcoló alakzatának számított. Az erastés-eromenos kapcsolat nagy szerepet játszott a klasszikus görög társadalmak szociális és oktatási rendszerében. Ezt a fajta homoszexualitást elfogadták és kultúrájuk részének tekintették a görögök, azonban a prostitúciótól mereven elzárkóztak.

A beavatási homoszexualitás mellett megkülönböztethetünk még ún. gazdasági és intellektuális homoszexualitást is, amelynek társadalmi hasznuk és szerepe is volt. A köznép életében főként az előbbi fordulhatott elő, amely egy problémára adott válaszként fogható fel. A probléma igen egyszerű: az archaikus korban relatív túlnépesedés fenyegette a görög népeket. Voltak, akik új haza keresésével próbáltak kiutat találni – ezt a folyamatot hívjuk gyarmatosításnak. Más népek egykézéssel próbálkoztak, míg voltak, ahol a házasodási kort igyekeztek időben kitolni. Szolón például a 35 éves kort tartotta ideálisnak a házasodásra, azonban a korabeli alacsony átlagéletkort nézve, egy 35 éves ember már igen idősnek számított. A házasságon kívüli férfi-női kapcsolatot igen súlyosan büntették, s mivel a prostitúció sem jelentett megoldást, így – egyes elméletek szerint – valószínűleg rákényszerültek a homoszexualitásra.

következő oldal 1 / 2