Tények és tévhitek Kolumbuszról
2012. október 9. 08:38
URL: https://mult-kor.hu/20121009_tenyek_es_tevhitek_kolumbuszrol
Kolumbusz Kristóf olasz tengerész - Izabella spanyol királynő és Ferdinánd király támogatásával - 1492 augusztusában három hajójával elindult, hogy Afrika megkerülése nélkül, nyugat felől jusson el Indiába. 1492. október 12-én a Nina fedélzetéről Rodrigo de Triana matróz látta meg először a szárazföldet. Amikor végre partot értek, a Bahamákon voltak, innen Kuba és Hispaniola szigetére hajóztak. Kolumbusz - néhány matrózát ott hagyva - visszaindult, hogy az uralkodóknak jelentést tegyen. Mivel bizonytalan volt a visszaút sikerében, rövid beszámolót írt, s ezt egy lezárt palackba tette, remélve, hogy ha ő nem is, de a palackposta elviszi a hírt. Kolumbusz később még három utat tett az Antillákra, mindig azt állítva, hogy Kelet-Indiában járt. Összeállításunkban további legendákat mutatunk be a legendás felfedezővel kapcsolatban.
Nem ő szelte át elsőként az Atlanti-óceánt
Bár még mind a mai napig sokan a genovai kereskedő nevéhez kötik, nem Kolumbusz volt az első európai a történelemben, aki hajójával átszelte az Atlanti-óceánt. A dicsőség a viking Leif Erikssoné, aki 1000 körül hajózott ki és érte el 35 fős legénységével a mai Újfundlandot. A Grönlandiak sagája leírja, hogy a 980 körül született izlandi hajós és csapata először a lapos sziklák által borított Baffin-szigetet pillantotta meg, majd Labradort fedezték fel.
Néhány történész ennél is továbbmegy, és azt állítja, hogy az ír Szent Brendan, vagy más kelta utazó is megelőzhette a legendás izlandi hajóst, Vörös Erik második fiát. Tény viszont, hogy az Egyesült Államok – annak ellenére, hogy az ország belsejében soha nem járt a felfedező – pompás ünnepséggel emlékezik meg Kolumbuszról, akinek tiszteletére munkaszüneti napot rendeltek el (amely azonban csak a szövetségi alkalmazottakra érvényes), miközben az október 9-i Leif Eriksson-nap ennél jóval kisebb csinnadrattával zajlik a tengerentúlon.
Senki nem támogatta
Kolumbusz közel egy évtizeden át – mai szóhasználattal – lobbizott az európai uralkodóknál, azt kérve tőlük, hogy anyagilag támogassák az Ázsiába tartó nyugati hajózási útvonal felfedezését. Portugália, Anglia és Franciaország királya is elhajtotta a kereskedőt, akit szakértők próbáltak meggyőzni arról, hogy rosszak a számításai, az utazás pedig sokkal hosszabb a tervezettnél, de eleinte Ferdinánd és Izabella királyi tanácsadói is erre a veszélyre hívták fel a figyelmet. A tamáskodóknak végül igazuk lett, Kolumbusz jóval alábecsülte a Föld kerületét és az óceán kiterjedését – szerencséje, hogy nem lett ennél nagyobb baja és egy új kontinenst fedezett fel.
Nem Nina és Pinta volt a két hajó neve
A 15. századi Spanyolországban hagyományosan szentek után nevezték el a hajókat. A tréfás tengerészek kevésbé voltak tapintatosak, s gúnyneveket ragasztottak a két híres karavellára. Így lett az egyik hajó neve Pinta, azaz a 'festett' vagy 'prostituált', míg a Santa Clarát a tulajdonosa iránti tisztelet jeléül Ninának hívták, s csak a Santa María maradt meg hivatalos nevén a köztudatban.
A Santa María húzta a legrövidebbet
1492 karácsonyán egy hajósinas hatalmas bakit vétve nekivezette a Kolumbusz-expedíció zászlóshajóját egy korallzátonynak Cap Haitiennél. A tengerészekre rémálomszerű karácsony várt, miután elkeseredetten dolgoztak azért, hogy legalább a hajó rakományát megmentsék. Kolumbusz a Nina fedélzetén tért vissza Spanyolországba, de kénytelen volt negyven férfit Amerikában hagyni, hogy megkezdjék az újabb európai település, La Navidad alapjainak lerakását. Amikor azonban a kereskedő 1493 őszén visszament az Újvilágba, egyetlen matrózt sem talált életben.
Láncon tért vissza Spanyolországba
Kolumbusz uralma Hispaniolában véres és zsarnoki volt. Állítólag a kevés aranyat gyűjtő bennszülöttek kezét levágták, a fellázadó spanyol gyarmatosítókat pedig egyszerűen kivégezték. A hódítók panaszt tettek a spanyol uralkodónak a gyarmaton uralkodó tarthatatlan állapotok miatt, aminek egyik következménye az lett, hogy királyi megbízott utazott ki az Újvilágba, hogy letartóztassa Kolumbuszt és rabláncra verve vigye haza Spanyolországba. Habár kormányzói jogkörétől megfosztották, Ferdinánd nemcsak hogy amnesztiában részesítette a nagyrabecsült felfedezőt, de egy negyedik úttal is megbízta a vitatott származású utazót.
Halála után is áthajózta az óceánt
1506-ban bekövetkezett halála után Kolumbuszt a spanyolországi Valladoidban temették el, majd holttestét Sevillába szállították. Menyének és Diego fiának kérésére a felfedező földi maradványait hajón Hispaniolába vitték, ahol a Santo Domingo katedrálisban temették újra. Amikor a franciák 1795-ben megszállták a szigetet, a spanyolok kiásták Kolumbusz csontjait és Kubába szállították, ahonnan azokat az 1898-as spanyol-amerikai háborút követően ismét Sevillába vitték.
Történt azonban, hogy 1877-ben egy emberi csontokkal megrakott doboz került elő a katedrálisban, oldalán a felfedező nevével, így felmerült, hogy a spanyolok a nagy sietségben "rossz" csontokat exhumáltak. Egy 2006-as DNS-vizsgálat kiderítette, hogy a Sevillában őrzött földi maradványoknak legalább egy része Kolumbuszé, a Dominikai Köztársaság viszont ellenállt a kérésnek, és nem engedte, hogy vizsgálat alá vegyék a közép-amerikai országban őrzött csontokat. Így könnyen lehet, hogy Kolumbusz egyszerre két helyen nyugszik: az öreg kontinensen és az Újvilágban.