Az iskolaköpeny emléke
2012. október 4. 17:36
URL: https://mult-kor.hu/20121004_az_iskolakopeny_emleke
Az iskolaköpeny a Rákosi- és a Kádár-korszak alatt meghatározó szerepet töltött be a közoktatásban. A diákok mindennapjainak részévé vált a fazonját tekintve nem túl változatos, a kék többféle árnyalataiban pompázó öltözet. A Múlt-kor által megkérdezett társadalomtörténész szerint azonban az egyenruhának nem uniformizáló, hanem sokkal inkább praktikus szerepe volt.
Újra kékben?
Idén augusztusban nagy sajtónyilvánosságot kapott Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár felvetése, amelynek értelmében ismét bevezetnék a közoktatásban a rendszerváltás után eltűnő, a kilencvenes éveket megelőző évtizedek oktatáspolitikájában fontos szerepet betöltő iskolai egyenruhát. Az ötlet támogatói szerint az egységes iskolai öltözet elfedi a társadalmi különbségeket, de a köpeny a futballmezek és egyes munkaruhák analógiája alapján a közösségtudatot is formálná.
Az iskolaköpeny ellenzői szerint azonban mindez nem lenne jó üzenet a 21. században, s inkább a szülőkre kellene bízni a ruházkodással kapcsolatos problémák orvoslását. Ráadásul az öltözködésen kívül más módon is fény derülhet a családok anyagi helyzetének közötti különbségekre: ilyenek például a mobiltelefonok és más kütyük, de a testnevelésóra előtti átöltözés során ugyanúgy láthatóvá válnának az öltözködésbeli eltérések.
Nem ideológiai indíttatású
Az iskolai egyenruha kérdése először az 1790/91-es országgyűlésen került napirendre. A közoktatási bizottság ülésén Makó Pál matematika-fizika professzor indítványa szerint szükséges lenne egy egyenöltözék, "hogy a deákok, akik újabban igen hajlamosak a kihágásokra, azonnal felismerhetők legyenek". A bizottság eleinte helyeselte az indítványt, azonban I. Ferenc úgy döntött, az ifjúság nem kötelezhető egyforma ruházat viselésére.
A két világháború között az egyenruha leginkább az iskola identitásának kifejezője volt. A második világháborút követő kommunista hatalomváltás idején valószínűleg szovjet ihletettségre vezették be Magyarországon az iskolaköpenyt. A szocializmusban a hatalom célja és érdeke sok tekintetben az volt, hogy az emberek arctalanul olvadjanak a szürke tömegbe, ezért megpróbálták ellehetetleníteni az átlagból való kitűnést.
Egyensapkát viselő fiúk az 1960-as években
A Múlt-kor által megkérdezett társadalomtörténész, Valuch Tibor (Debreceni Egyetem) szerint az iskolai egyenruha viselése ezzel szemben sokkal inkább praktikus célokat szolgált (az alatta lévő ruha nem koszolódik), s hozzátette, hogy ugyan a szocializmus az egységes rendet hirdette, az iskolaköpeny nem ideológiai indíttatásból született meg.
Az 1960-as években főként vászonból készült egyenruhát hordtak a diákok, majd a hetvenes években megjelent a műszálas anyag, és a köpennyel kapcsolatos szigor is fokozatosan enyhült; az 1960-as évekig elterjedt egyensapka is „kiment a divatból”. Az évtized végére változatosabbá vált a kínálat és egyre több modell került a boltok polcaira.
A változatos köpenyviselet 1959-ben
"A lányoknak télen-nyáron patentharisnyát, azaz vastag pamutharisnyát és az egy kaptafára gyártott konfekciós köpenyt kellett hordaniuk a gimiben, mindkettőt leginkább csak egy fazonban és színben lehetett megvenni az állami áruházban. A fiúk a gimiben nálunk valamiért megúszták, helyette a levente sapkához hasonlító tökfödőt kellett viselniük. Mi lányok rémesen izzadtunk nyáron a vastag darabokban. Akkoriban jelent meg először Magyarországon a még aranyáron kapható divatos nejlon holmi, mindenki olyan akart, de tiltották. Persze sokan feldobtuk a konfekciót egy övvel, a gallér lecserélésével, vagy egyszerűen átszabattuk a vonalát" - mesélte egy nő a szeged.hir24.hu újságírójának az 1950-60-as évekről.
Iskolaköpenyek készülnek a Habselyem Kötöttárugyárban
"Akkor volt nagy divat a nejlon és a műszálas anyag, szinte mindent abból csináltak, az iskolaköpenyt is. Igaz, nem voltunk teljesen egyformák benne, lehetett kicsit divatozni, mert több formában árulták. Viszont ha ránk izzadt, folyton vakaróztunk tőle. Én pláne, mert érzékeny bőrű vagyok. De az apám szabó volt, úgyhogy vett könnyű vásznat, és ebből csinált nekem iskolaköpenyt. Úgyhogy köpeny-divatdiktátor voltam a suliban” - emlékezett vissza egy fiatalabb nő a Kádár-korszak közepének iskolai viszonyaira.
Még válogatni is lehetett
A szocializmus utolsó évtizedére már többféle nejlon- és vászondarabok, illetve divatos műanyagszövet közül is válogathattak a diákok - mondta Valuch Tibor. Sokan a nagymama vagy édesanya által dizájnolt, egyedi darabokban érkeztek az iskolába. Ám a (főként városi) fiatalokat sem kellett félteni: ahányan voltak, annyiféleképpen firkálták össze a ruházatukat polgárpukkasztó szövegekkel, hippi jelszavakkal és nyugati zeneszámok soraival.
Két óra között a 80-as években
A diákok – főként kamaszkorban – elég nehezen viselték a köpeny viselése okozta kényszert, iskolán kívül ritkán hordták. Otthonról elindulva a táskában cipelték, majd az iskola kapujához érkezve magukra öltötték a sötétkék ruhadarabot. A kinőtt darab pótlását bármelyik nagyobb áruház (Skála, Centrum) ruházati részlegén meg lehetett találni, ám célszerű volt már augusztus elején elkezdeni a keresgélést, mivel a tanév kezdetéhez közeledve beszerzése nehezebbé vált, ám ez csupán szezonális nehézségeket jelentett - emlékezett vissza saját gyermekkorára a kutató.
Az angliai Christ's Hospital diákjai
A köpeny szó a szocializmusban szocializálódottak szemében azonban továbbra is a kényszer érzetét hordozza magában, hiszen az egyéniségek kiiktatása a totális intézmények és hatalmak jellemzője volt. Ráadásul a szegénységi különbségeket sem tudta maradéktalanul eltüntetni, hiszen a gazdagabb szülők gyermekei a szabó által személyre szabottan elkészített köpenyben jóval "divatosabban" mutattak szegényebb, az áruházi gyengébb kínálat olcsóbb termékei közül válogató társaiknál. Ugyanakkor a nyugati, főként angol (vagy német, dán és spanyol magán) iskolák, illetve az ázsiai országok (volt brit gyarmatok) némelyikében mind a mai napig népszerű az egyenruha viselete, sőt egyes vélemények szerint jobban kihúzzák magukat benne a nebulók - például az angliai Christ's Hospital diákjai, akik 1552 óta ugyanazt az egyenruhát hordják.