Prehisztorikus "megafauna" elevenedik meg a Clovis-kori kőeszközökön

2011. szeptember 13. 10:39

Több, mára kihalt emlős fehérjéit azonosították azokon a kőleleteken, amelyeket még 2008-ban találtak Észak-Amerikában.

Korábban

2008-ban Patrick Mahaffy biotechnológus munkásokat fogadott fel kerti tavának kialakításához. Amikor egyikőjük ásója szokatlan hangot "ütött meg", a kertépítész hirtelen abbahagyta a munkát; hamarosan kiderült, hogy a véletlenül felfedezett kőeszköz mellett további 82-t rejt a föld.

Mahaffy érdeklődését is felkeltették a kövek, amelyekről azt gondolta, hogy az őslakos indiánok használták, s csupán pár százévesek lehetnek. A férfi a Coloradói Egyetem antropológia tanszékét tárcsázta, ahol a téma egyik avatott szakértője, Douglas Bamforth vette fel a telefont; Bamforth nem sokat tétlenkedett, azonnal a helyszínre sietett.

A szakember szinte szóhoz sem tudott jutni a felfedezés láttán. A Kaliforniai Állami Egyetem Régészettudományi Laboratóriumának szakértőivel konzultálva azonban arra jutott, hogy a kőeszközök datálása drága lenne, így nem maradt más választása, saját zsebébe kellett nyúlnia.

A vizsgálatokból kiderült, hogy az eszközök olyan prehisztorikus (teve, ló, bárány, medve) emlősök vérmaradványait tartalmazzák, amelyek 13 ezer éve, a pleisztocén idején népesítették be Észak-Amerikát. Bamforth szerint ez volt az első alkalom, hogy egy már kihalt teve fehérjéjét tudták kinyerni a Clovis-kultúra idejéből származó kőeszközből, s ez a ló esetében is csupán másodszorra fordult elő.

A titokzatos Clovis-kultúra a jégkorszaki mamutok kihalásakor tűnt el. Az egyik tudományos magyarázat szerint üstökösök csapódtak be Észak-Amerika területén, az így keletkezett hő pedig mind az őslakosokkal, mind pedig az emlősökkel végzett. Korábban úgy gondolták, hogy a Clovis-indiánok lehettek Észak-Amerikai első lakosai, de ez az újabb régészeti felfedezések fényében mára meghaladott elméletnek számít.