Botrányos pápák
2010. szeptember 27. 13:11
URL: https://mult-kor.hu/20100927_botranyos_papak
Komoly indulatokat váltott ki XVI. Benedek pápa nemrég befejeződött nagy-britanniai látogatása, amelyet a katolikus egyházfőnek a rendre vitát generáló konzervatív nézetei – AIDS, abortusz, melegek, eutanázia – mellett a kiskorúakat zaklató papok ügye is terhelt. Ratzingernek a Hitlerjugendbe való belépése és a muzulmánokat sértő kijelentéseinek a súlya azonban arányaiban meg sem közelíti azon szentatyák viselt dolgait, akik az évszázadok alatt rombolták az Egyház tekintélyét - intrikák, vérfertőzések, gyilkosságok és még egy halott szentatya bíróság elé állítása is színesíti a pápaság történetét.
Aki bérgyilkosokkal dolgoztatott
Valószínűleg III. Sergius (904-911) volt az egyetlen olyan egyházfő a pápák történetében, akinek a nevéhez gyilkosság elrendelése fűződik: 904-ben ugyanis az ő parancsára fojtották meg a börtönben a pápai palliumot mindössze harminc napon át viselő V. Leót és a 20. századig még legitimnek tartott, de az Annuario Pontificóban már ellenpápaként szereplő Kristófot. III. Sergius uralkodása a pápaság történetének legsötétebb korszakára esett (latinul saeculum obscurum, azaz sötét kor), egyes történészek ezt az időszakot egyenesen ’pornokráciának’ (a szajhák uralma) nevezik. Ekkor a háttérben a Tusculani bárók mozgatták a szálakat, akik kényük-kedvük szerint tették le székükből és nevezték ki köreikből a pápákat – köztük a tisztséget tizenhat éven megtartó IX. Benedeket. A befolyásos család nőtagjai is komoly hatalomra tettek szert, elsősorban Theodora és leánya, Marozia aki III. Sergius ágyasa volt: kettejük kapcsolatából egy gyermek is született, a későbbi XI. János.
Aki miatt elindult a reformáció
Giovanni de’Medici reneszánsz pápaként óriási összegeket fordított Róma felvirágoztatására, felépítette a Vatikáni Könyvtárat, meggyorsította a Szent Péter székesegyház építését, de mecénásként komoly érdemei voltak a művészetek előmozdításában is. Két év alatt azonban már az ürességtől kongott a pápai kincstár, s látván az aggasztó jeleket, X. Leó (1513-1521) szinte mindent pénzzé tett, amely a vatikáni palotában csak mozdítható volt: bútort, ékszereket és apostoli szobrokat adott el. Az egyházi körökben a legnagyobb felzúdulást a búcsúcédulák kiárusítása váltotta ki, amellyel a hívők bűnbocsánatot nyertek, a pápa pedig ezzel pluszforrásokhoz jutott, így be tudta fejezni a monstre építkezéseket. Sergiushoz hasonlóan – amely a gregoriánus reformot indította útjára – X. Leó egyházpolitikája is földrengésszerű változásokat idézett elő, nevezetesen a Luther Márton vezetésével indult reformációt.
Aki "babiloni fogságba" vitte a pápákat
A francia származású V. Kelemen (1305-1314) pontifikátusa élesen szemben állt elődje, VIII. Bonifác frankofób magatartásával. A szentatya huszonhárom francia bíborost nevezett ki, majd a IV. Fülöp király iránti hódolatának jeléül udvarát átköltöztette a franciaországi Avignon városába, s ezzel megkezdődött a „pápaság babiloni fogsága”. Az elkövetkező közel hét évtizedben innen igazgattak Szent Péter apostol utódai, összesen hét egyházfő, mindannyian francia származásúak. (1377-ben XI. Gergely vetett véget az avignoni pápák időszakának.) V. Kelemen uralkodása alatt igyekezte kijátszani egymás ellen az európai országokat, a muzulmánok elleni francia-mongol szövetség megálmodásával diplomáciai erényeket csillogtatott, magas adókat vezetett be, támogatóinak és családtagjainak pedig bőkezűen osztogatta a pápai birtokokat. IV. Fülöp sugallatára feloszlatta a francia király által eretnekeknek tartott templomosok rendjét, több száz tagjukat letartóztatta, majd közülük többeket is kivégeztetett.
Aki rokonait emelte maga mellé
V. Kelemenhez hasonlóan III. Miklós (1277-1280) pápát is Dante poklában találhatjuk – talán nem véletlenül. A nagyhatalmú Orsini családból származó, politikusként nyolc pápát is kiszolgáló szentatya egy hathónapos interregnum után került – XXI. Jánost követve – Szent Péter trónjára. Pontifikátusa alatt megszilárdította a pápai hatalmat, I. Habsburg Rudolf (1273-1291) császárral pedig konkordátumban mondatta ki, hogy Romagna és Ravenna vidéke a Pápai Állam elidegeníthetetlen részét képezi. A kiváló politikusi erényeket azonban beárnyékolta III. Miklós féktelen nepotizmusa és az egyházpolitikai primátussá emelt szimónia (szentségárulás); az egyházfő négy legközelebbi rokona közül hármat is bíborosi rangra emelt, két kézzel osztotta a különböző pozíciókat és az értékes földeket. III. Miklós volt az első olyan pápa, aki szándékosan fosztotta meg az Egyházat annak értékes tulajdonaitól, amelyet később családtagjainak juttatott – állítja Pompeo Litta olasz történész.
Aki szembeszállt a nemzetállamokkal
VIII. Bonifác (1294-1303) pápa pontifikátusa az európai nemzetállamok megerősödésének és féktelen expanziójának idejére esett. Bonifác a világi hatalmaknak – különösen Franciaországnak – az egyházra kivetett adóiban a hagyományos klerikális jogok csorbítását vélte felfedezni, amelyeket a Clericis Laiocos kezdetű bullájában előzetes pápai jóváhagyáshoz kötötte volna. Ez IV. Fülöp francia király nemtetszésével találkozott, majd ezt követően hosszú, több felvonásos dráma bontakozott ki közöttük. Kettejük párviadala vezetett a katolikus egyház egyik legfontosabb pápai bullájának kiadásához; az Unam Sanctam kezdetű pápai oklevél deklarálta, hogy mind a spirituális, mind pedig a világi hatalom a szentatya iurisdictiója alá tartozik. VIII. Bonifác kiközösítette az egyházból Fülöpöt, de összetűzésbe került Dantéval is, akinek Isteni Színjátéka még a pápa életében került kiadásra, amelyben a firenzei költő a katolikus egyházfőt szintén a Pokolba száműzte.
Aki "pápaként aljas, gonosz és utálatos volt"
A saeculum obscurum másik nevezetes alakja, a híres-hírhedt Tusculani bárók egyik képviselője, a Theophylactus néven született IX. Benedek (1032-1044) példátlan módon, háromszor is felülhetett Szent Péter trónjára, s az egyik legfiatalabb (tizennyolc vagy húsz éves lehetett, amikor a palliumot először magára ölthette) szentatya volt, aki betöltötte a legmagasabb egyházi hivatalt. III. Viktor (1086-1087) pápa írja róla: „pápaként aljas, gonosz és utálatos volt, beleborzongok, ha csak rá kell gondolnom”. Politikai ellenfelei a Szent Péter bazilikában életére törtek, hatalmába II. Konrád császár segítette vissza. Benedek 1045-ben mondott le tisztségéről, nem hétköznapi körülmények között: el akarta venni unokahúgát, majd eladta a pápai címet keresztapjának, Johannes Gratianusnak, aki VI. Gergelyként lett a katolikus egyház 149. pápája.
Aki még ma is a legvitatottabb megítélésű
A 20. század legvitatottabb egyházfője minden kétséget kizáróan XII. Pius volt, akinek pontifikátusáról a mai napig is élénk vita zajlik, januárban például a római zsidóság támadta XVI. Benedeket, amiért az kiállt XII. Pius boldoggá avatása mellett. XII. Pius 1939 és 1958 között állt a Vatikán élén, s ezen időszakban sokszor érte kritika, hogy a második világháború idején cinkos módon csöndbe burkolózott, s nem emelte fel szavát a holokauszt ellen. John Cornwell 1999-ben fejezte be a Hitler pápája című könyvét, amelyben a brit szerző a nácikkal való kollaborálással, illetve antiszemitizmussal vádolta meg a pápát. Az Egyház váltig állítja, hogy a pápa aktívan részt vett a zsidók kimenekítésében, s több ezerre, akár több tízezerre tehető azon személyek száma, akik XII. Pius fellépésének köszönhetik életüket, ezt pedig a közeljövőben a kutatók számára is elérhető vatikáni források támasztják alá.
Aki orgiákat rendezett
A befolyásos Borgia családból került ki a reneszánsz pápák egyik legellentmondásosabb alakja, VI. Sándor (1492-1503), aki miután pénzért minden tisztséget megvett, pápasága alatt igyekezte meghálálni az érte tett szívességet: szeretője, Vannozza Catanei rokonait a legmagasabb pozíciókba juttatta. Ha az általa elrendelt gyilkosságok és a pápai rezidencián rendezett orgiákról szóló pletykák nem is volnának igazak, VI. Sándornak akkor is sok vaj van a füle mögött. Cataneitől négy gyermeke is származott, sőt, állítólag egyik leányuk, Lucrezia is megajándékozta egy utóddal. A műkincsek iránt érzett olthatatlan vágya miatt viszont a legnagyobb művészetpártolók között emlegetik VI. Sándort: felkérte Michelangelót, hogy készítsen terveket a Szent Péter bazilika átépítésére, de az ő nevéhez fűződik a vatikáni paloták felújítása és az Angyalvár helyreállítása is.
Aki ellen még hívei is fellázadtak
VI. Orbán (1378-1389) a „pápaság babiloni fogságának” véget vető XI. Gergelyt váltotta Szent Péter trónján, hogy aztán megkísérelje a római hatalom és a pápai tekintély helyreállítását. A szentatya azonban népszerűtlen vezetési stílusával még a hozzá leglojálisabb támogatóit is elidegenítette magától, mire a francia bíborosok fellázadtak, kiátkozták az Antikrisztusnak tartott VI. Orbánt, visszavonultak a franciaországi Anagnibe, 1378. szeptember 20-án pedig VII. Kelemen személyében ellenpápát választottak, aki visszaköltözött Avignonba. Ezzel kezdetét vette a nagy nyugati egyházszakadás, amely egy négy évtizeden át tartó patthelyzetet – pápák és ellenpápák sorát – eredményezett, s amelyre pontot csak az 1414-es konstanzi zsinat tett.
Aki hullazsinatot rendezett
Amilyen rövid ideig töltötte be a legmagasabb egyházi hivatalt (896-897), olyannyira nagy nyomot hagyott a pápaság történetében a VI. Bonifácot követő VI. István. A szentatya megválasztása után nem elégedett meg egyik legfőbb ellenlábasának, Formosius halálával: kiásatta elődje kilenc hónapos tetemét, papi ruhát adott rá, trónra ültette, s bíróság (Synodus Horrenda) elé citálta. Mivel Formosius érthetően nem tudott mit felhozni mentségére, koholt vádak alapján elítélték, majd három, áldásosztó ujját levágták, földi maradványait pedig a Tiberiusba dobták, a damnatio memoriae értelmében ráadásul az összes rendelkezését annulálták és törölték a pápák sorából. A kegyetlen VI. Istvánt végül utolérte a népharag, a spoletoi párt túlerejétől megriadt rómaiak börtönbe vetették az egyházfőt, majd még ugyanabban az évben, 897-ben megfojtották.