A kisüzemi sörfőzdék múltja, jelene és jövője
2010. augusztus 25. 09:44
URL: https://mult-kor.hu/20100825_a_kisuzemi_sorfozdek_multja_jelene_es_jovoje
A második világháborút követő államosítás hosszú időre álomba kényszerítette a kisüzemi sörgyártást. Bár a '80-as évek második felében megcsodálhattunk egy Budapestre telepített sörfőzdét, várni kellett még a kezdéssel.
A vállalkozások fénykora
A kisüzemi sörfőzdék újraindítását két alternatíva alapján kezdték a '91-es évektől. Az elsőbe azok a tőkével rendelkező vállalkozok tartoztak akik ismerve az e területen levő joghézagokat a gyors profitszerzés érdekében indították el vállalkozásukat. A második csoportba a kényszervállalkozók tartoztak, akik családi vagy baráti alapon, banki hitelből saját vagyontárgyaikat elzálogosítva próbálták az újrakezdést.
Magyarországon 1992-ben a vásárlóerő nem tette lehetővé a minőségi termékek tömeges fogyasztását. Ez a sör tekintetében is igaz volt. Ezért léphetett be a magyar sörgyártásba robbanásszerűen a házi sörgyártás. Jogszabályilag csak a nagy sörgyárak voltak rendezettek, így a hirtelen változás a háziakra még nem volt felkészülve. Példaként említhetném a szűretlen sör esetét, ami élelmiszernek minősült, ezért nem kellett utána ÁFA-t fizetni. Ezt a jogi kiskaput használták ki azok akik korán reagáltak, és a lehető legelképesztőbb helyekre telepítettek sörfőzdéket. Így például a felszámolt szövetkezetek elhagyott épületeiben, amik valamikor összeegyeztethetetlen funkcióban üzemeltek a sörgyártással.
Nézzük a kényszervállalkozókat. Ahogy említettem, ez a csoport családi vagy baráti alapon szerveződött, és csak lassan haladhatott az alapítással. A banki procedúrák igencsak meghosszabbították a sörfőzdék elindítását. Mondhatnám azt is, hogy mire a vállalkozásuk elindult, addigra a szűretlen sör után is ÁFA-t kellett fizetni.
Mivel a sör jövedéki termék, kettős könyvviteli rendszerben kellett dolgozni ezért a többség inkább a Kft. alapítását tartotta célszerűbbnek. De menetközben jött a probléma, hogy az induló Kft. nem kaphatott hitelt. Ezért a magánszemélyek biztosíték vagy jelzálog letétele után juthattak csak hitelhez. Ez a probléma termelte a következőt: a magánemberként felvett hitel kamatát nem lehetett elszámolni a Kft. gazdálkodásában. Ez azért is jelentett nagy problémát mert 1994-ben a kamatláb 41%-os volt az OTP Banknál. Egyszóval a fennmaradáshoz fizetni kellett az elszámolhatatlan kamatot, és adózni kellett az államnak.
Ennek ellenére nőtt a vállalkozások száma. Fénykorábban túlhaladta a háromszázat, és a magyar sörgyártás termelésének a 0,5%-át adták. Ez pillanatnyi zavart okozott a nagy sörgyártoknál és igen intenzív, mondhatnám protekcionális üzletpolitikát folytatattak velünk szemben. Ennek egyik példája volt, hogy ha egy házi sört forgalmazó söröző jó teljesítményével felkeltette az érdeklődésüket, akkor mindig volt annyi pénz, amivel leválaszthatták a kisüzemi sörfőzdéről.
A kisüzemi főzdék megjelenése
Milyen hatással voltak a kisüzemi sörfőzdék a magyarországi gyártókra?
A gyártók folyamatosan fejleszthették termékeiket a mi tapasztalatainkon, így nekünk is köszönhető hogy a Magyarországon gyártott sörfőzdéket (becslésem szerint 1000) ma már a világ minden pontján megtalálhatjuk. Sok esetben ez úgy történt, hogy az itthon gyártott gépeket egyszerűen átcímkézték és két-háromszoros áron adták tovább a fejlett sörgyártó kultúrával rendelkező országok. Ez nagy üzlet volt a gyártóknak, nagy az államnak, csak rólunk feledkeztek meg.
Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy ebben az időben zajlódtak az olajszőkítések. Azt gondolták rólunk, hogy egy kalap alá vehetők vagyunk ezzel a csoporttal, ezért — megelőlegezendő az esetleges szabálysértéseket — kauciót kellett letennünk. Ez az első körben 5 millió forintot jelentett. De mivel a gyártók többsége erre nem volt képes, ezt 1 millió forintra szállították le. Ha valaki pénz híján is tovább akart dolgozni, a Vámhatóság elfogadta a gyártó jelzáloggal terhelt lakását is, ha azt bevitte a vállalkozásába.
De itt megint újabb probléma keletkezett. Ha a vállalkozó időközben kifizette a banki hiteleit és szerette volna a bankgaranciával a kauciót kiváltani, akkor sem lehetett már a bevitt ingatlant kihozni a vállalkozásból, csak az illeték lefizetése után. Az mindenki előtt ismert, hogy a valamikor megvett vagy megépített ház ekkortájt többszörös milliomossá tette gazdáját, ezért az illeték nagysága miatt, bár nem jó érzést hagyva maguk után, azok maradtak a vállalkozásokban Ez a rendezetlen jogi helyzet, a későbbiekben sajnos nehézségeket fog még okozni.
A folyamatosan változó elszámoltatási rendszer a profitvadászokat elűzte a sörgyártásból. Mivel tartott még — tőlünk keletebbre — a sörfőzde építési konjunktúra, lehetőségük volt gyorsan megszabadulni főzdéiktől. Ebben az időben a gazdasági környezet és a profitvadászok tehetők felelőssé, hogy a házi sörfőzdék termékei nagymértékben elvesztették a hitelüket és fogyasztóikat.
1994-1995-ben azok a sörfőzde-tulajdonosok akik látták ezt veszélyt, és érzékelték a feszültséget, hozták létre a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületét. Az egyesületünknek három fő célja volt. és van:
— az érdekképviselet
— a szakmai továbbképzés biztosítása
— a kulturális és szakmai rendezvényeken való színvonalas megjelenés
Egyesületünknek fénykorában 140-et meghaladó taglétszáma volt. Mára a működő kb. 50-60 sörfőzde közül csak 40-en vagyunk. Hogyan történhetett ez meg?
— a sörfőzdék számára nem írtak ki pályázatokat, amivel a fejlesztést indukálták volna
— a kényszervállalkozók nem tarthatták a versenyt a nagy sörgyárakkal
— a vállalkozók többsége negyven éves kora felett indított, és mára elérte a nyugdíjas kort
— sajnos az állandó harc felőrölte egy részünknek az egészségét, és be kellett fejezni vállalkozásukat
— kevés helyen valósult meg a szakma továbbvitele a családban.
Mi történik napjainkban? A technológia és a technika gyors fejlődése a nagyüzemi sörgyártásban ma már nem tart igényt a tradíciókon felnevelkedett sörfőző szakemberekre. Talán nekünk, kicsiknek ez a szerencsénk, és egyben felelősségünk is, mert csak az ő segítségükkel folytathatjuk a hagyományokon alapuló sörfőzést. Szinte hihetetlen, hogy a fogyasztók döntő többsége előtt nem ismert, hogy az iparszerű sörgyártásban alkalmazott pótanyagok (rizs, kukorica, cukor, szódavíz) csak kiváltó alapanyagok, de a maláta táplálkozási értéke szempontjából nem pótolható.
A jelenlegi gazdasági helyzet, az alacsony vásárlóerő fordítja a fogyasztókat a tömegsörök irányába. Nem így van ez azokban az országokban ahol már tudatosult az, hogy az ételed — mondhatom azt is, hogy az italod — az életed. Példaként említhetem Dániát, ahol az utóbbi két évben 60 házi sörfőzdét alapítottak.
Nem mondhatjuk azt, hogy az egész országra egységesen hatnak a gazdasági tendenciák. Ez igaz a sörfőzdékre is. A kezdetkor még területileg megfelelő elosztásban helyezkedtek el. Később az ország nyugati felében lassan fokozatosan bezártak, és mára lényegében Budapest környékére és a keleti országrészre korlátozódtak. Ezen belül is két kategóriát figyelhettünk meg:
— akik csak a termeléssel foglalkoznak, palackos és hordós kiszerelésben
— és azokra akik saját vagy bérleményükben zárt rendszerben forgalmazzák a sörüket.
Egyesületünk 1996-ban jelent meg először a nagy nyilvánosság előtt. A millecentenárium jegyében megrendezett OMÉK-on a vásár közönségdíját nyertük el. Itt rendeztük meg az első sörversenyünket, amire mindnyájan nagyon büszkék voltunk.
1998-tól minden második évben nemzetközi sörverseny keretében találkoztunk kollégáinkkal. Nem volt nehéz a toborzás, mivel a résztvevő országokban magyar berendezések üzemeltek, így ezek a személyes kapcsolatok alapján működtek. A résztvevő országok között szerepelt Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország. Szlovénia, Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország, Üzbegisztán, Japán, Görögország, Németország, Franciaország. Ezek a találkozások nemcsak a barátságot, és a versenyszellemet szolgálták, hanem a tapasztalatok átadását is jelentették.
A jövő ígéretei
A magyar sörgyártás napjainkban „klasszikus" korát éli, ami azt jelenti, hogy a nagy gyártók esetében klassz, a kicsiknek kuss. Sajnos az európai jogharmóniához való csatlakozásra hivatkozva újabb szankciókat kell elviselnünk. Itt kell megemlítenem a HACCP-hez való csatlakozást, amit tapasztalataink szerint csak nálunk vesznek komolyan, ezt a szakmai útjainkon tapasztaltak, és a fotókkal megerősített állításaink bizonyítják.
Említhettem a jövedékkiadó táblázaton az Unióban elfoglalt helyünket is. Keserűen állapítottuk meg, hogy a volt szocialista államok közül nálunk a legmagasabb a jövedéki adó, de a nagy vásárlóerővel rendelkező és támogatással működtetett nyugati sörfőzdék közül is megelőzzünk egy pár országot.
Napjaink problémája, hogyha eleget akarunk tenni az előirt követelményeknek, akkor egy csoportba kell kerülnünk azokkal, akik sok nullával több jövedéki adót fizetnek be havonta a költségvetésbe, és képesek fenntartani egy elektronikus kapcsolatrendszert a vámhivatalokkal, plusz még informatikussal megerősítve. Ez a házi sörfőzdék esetében mind az anyagi, mind az informatikusi képzettség hiányából kifolyólag kivitelezhetetlen.
Sajnos nem csak a házi sörfőzdék épülnek le, ez érvényes az egész magyar élelmiszeriparra és vendéglátásra is. Mindezek miatt csatlakoztunk a Magyarok Fehér Asztala Lovagrendhez. Ennek tíz szekciójának az egyike a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete. Az eskünkben a hazánkra, szakmánkra és becsületünkre tettünk fogadalmat. 2006-ban egyesületünk öt tagját ütötték lovaggá a parlamentben.
Mit hozhat a jövő?
Ma már a borászat, és a pálinka is megtalálta a helyét a gasztronómiába és a turizmusban. Ezt kell tennünk a sörrel is. Elindítottuk ezt a munkát, s reményeink szerint hamarosan megértik fogyasztóink, hogy magyar sört ma már csak magyar házi sörfőzdéből fogyaszthatnak. De mondhatom azt is, hogy egy belga vagy német turista nem a saját országa sörére kíváncsi Miskolcon.
Kifejezetten előnyösnek tarjuk a nemzetközi szakmai tapasztalatcseréket annak ellenére, hogy nagy mértékben különböznek a termékeink, és azok ízharmóniája. Nem is másolhatjuk egymást termékeit, mivel az alapanyagok különbözőek.
De erőfeszítéseink megegyeznek. Elkezdtük elődeink hagyományát megismerve újraindítani a szezonális sörgyártást, hogy fogyasztóink megismerhessék a tavaszi merzent, a nyári üdítő jellegű söröket, az őszi sörszezont meghosszabbító fest söröket, és a téli — már majdnem a bor kategóriájában tartozó — bak, illetve porter söröket. Ezeket a fajtákat a nagy sörgyártok az eladható kis mennyiség miatt nem tartják gyártásra érdemesnek.
Történelmünkben már szerepet játszott a visegrádi országok együttműködése is. Napjainkban elmondhatjuk, hogy a kisüzemi sörfőzdék tekintetében ez újra aktuális: termékeinket cserélve kényeztetjük jobbnál jobb sörökkel vendégeinket; ez lehet az első lépés a jövő felé.