1989 forradalmairól tanácskoznak Bécsben

2009. október 2. 16:02 MTI

Az 1989-es rendszerváltások szemtanúi, köztük Glatz Ferenc és Tadeusz Mazowiecki idézték fel az akkori eseményeket csütörtökön este Bécsben, az 1989 forradalmai címmel megrendezett konferencián az Osztrák Tudományos Akadémián.

Korábban

A Szolidaritás, az első nem kommunista szakszervezet megalapítása volt az első áttörés a rendszerváltásokhoz vezető úton 1980-81-ben Lengyelországban - vélekedett Mazowiecki, az első demokratikusan választott lengyel miniszterelnök. Mazowiecki, aki a lengyel kerekasztal-tárgyalásokon Lech Walesának, a Szolidaritás vezérlakjának a tanácsadója volt, elmondta, hogy a tárgyalásokhoz vezető út egyik oldal számára sem volt könnyű. Az ellenzék nem bízott abban, hogy valódi tárgyalópartnere lesz az állampárt, s ebben a helyzetben fontos szerepet töltött be a lengyel katolikus egyház mint közvetítő.

Emlékeztetett rá, hogy Lengyelországban jött létre az első nem kommunista kormány a volt szocialista országokban. Mint mondta, abban a tudatban cselekedtek, hogy ami Lengyelországban történik, az a tömb többi országára is kihatással lehet. Abban, hogy az 1989-es év történelmi eseményei megtörténhettek, szerepet játszott Mihail Gorbacsov szovjet vezető reformkészsége, Ronald Reagan amerikai elnök eltökéltsége, és II. János Pál pápa, aki új dimenziót vitt a Vatikán Kelet-Európa-politikájába. Mindez azonban nem lett volna elég, ha nincs a Szolidaritás, amelynek szellemiségét Mazowiecki úgy jellemezte: "lehetségessé tenni a lehetetlent".

"A szemtanúk nem arra adhatnak választ, hogy mi történt, hanem arra, hogy hogyan történtek az események" - hangsúlyozta Glatz Ferenc történész, az MTA volt elnöke, aki a rendszerváltáskor művelődési miniszter volt Németh Miklós miniszterelnök második kormányában. A konferencia címére utalva emlékeztetett arra, hogy Magyarországon lehetetlen volna a forradalom szót használni a rendszerváltozásra. A rendszerváltozás számos lépése - a többpártrendszer bevezetése, az orosz nyelv kötelező iskolai oktatásának megszüntetése - az utolsó szocialista kormány alatt történt, a társadalmat pedig átszőtték a hatalmi berendezkedéshez tartozók és az ellenzéki irányultságúak személyes kapcsolatai.

A történészeknek nem szabad abba a hibába esniük, hogy utólag elméleteket gyártsanak az eseményekről - mondta Glatz. Felidézte, hogy a német egyesítésnek akkoriban nem volt olyan a támogatottsága a nemzetközi politikában, mint ahogy most egyesek állítják.

Rainer Eppelmann, az egykori keletnémet ellenzék ismert tagja, a kerekasztal-tárgyalások résztvevője, a Demokratikus Ébredés ellenzéki mozgalom társalapítója arra mutatott rá: az elmúlt húsz év alatt felnőtt egy nemzedék, amely nem élt diktatúrában. Erre is tekintettel hangsúlyozta: nem szabad megfutamodni a demokrácia nehézségei elől, döntéseket kell hozni, még ha néha rossz döntés születik is.

Csehszlovákiában az 1968-as prágai tavasz készítette elő a rendszerváltásra a társadalmat - mondta utolsó felszólalóként Jirí Dienstbier, az egykori csehszlovák ellenzék tagja, Csehszlovákia 1989 és 1992 közötti külügyminisztere. A csehszlovák ellenzék rájött arra is - tette hozzá -, hogy nem lehetnek sikeresek a törekvései, ha a többi országtól elszigetelten tevékenykedik.

A csütörtökön kezdődött háromnapos konferencián több mint ötven résztvevő - történészek és volt politikusok, ellenzéki személyiségek - idézik vissza a közép- és a kelet-európai, valamint az 1989-es kínai eseményeket, és vitatják meg azok tanulságait.