2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

Megszólaltatnak egy 19. század eleji magyar zongorát

2008. november 18. 12:20 MTI

Sikerült a restaurálás és megszólaltatják a 19. század eleji magyar Pachl-zongorát és a barokk pozitívorgonát azon a konferencián, amelyet az MTA Zenetudományi Intézete rendez hangszertörténeti és zeneikonográfiai témában Falvy Zoltán zenetudós 80. születésnapja tiszteletére.

Pachl János magyar zongorakészítő mester a 19. század első felében működött, s ez az egyetlen darab, amelyet érdemesnek tartottak a restaurálásra a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött három Pachl-zongora közül - mondta el Fabók Balázs restaurátor, aki a konferencián előadást tart Gerő Péter kollégájával együtt a Pachl-zongora helyreállításáról. A restaurálás azt jelenti, hogy eredeti formájában, hagyományos anyagokat és szerszámokat használva állítják helyre a műtárgyat. A Fabók Balázs vezette csoport elhatározta, hogy a zongorának nemcsak a fa-, hanem a hangzó részeit is restaurálja.

Zenészek, muzeológusok nem hittek abban, hogy a hangszer újra megszólal, de a lelkes csapat elérte, amit akart. Komlós Katalin zenetudós, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a fortepiano-játék specialistája a napokban próbaként több mint egy órát játszott a hangszeren és nagyon meg volt elégedve a helyreállítással - jegyezte meg Fabók Balázs. Magyarországon ilyen zongorarestaurálás még nem volt, mert nincs szakemberképzés sem. Ezt most tanulja a restaurátor Gerő Péterrel együtt. Mindketten a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzetek tárgyrestaurátor karon fa, fém, üveg, bőr, textil szakon.

A szakemberek a zongora restaurálását a szennyeződések eltávolításával kezdték el, s a kiváló szakember, Lendvai Tamás tanácsai mellett nekiláttak a zongora rezonáns falapjának rendbehozásához is, ez adja ugyanis a hangszer akusztikáját. Derzsi-Pap Álmos fiatal zongorakészítő dolgozott együtt velük.

A Pachl-zongorát történetében egyszer biztosan helyreállították, de az eredeti sárgaréz húrok voltak rajta. Műtárgyként kezelték, de pénzszűke miatt nem Bécsben vásároltak húrokat, hanem itthon kapható anyagokat használtak. A zongorához szükséges 20-30 méter sárgaréz húr elkészítéséhez 1000 méter anyagot kellett venniük, mert nem volt egységes a drót minősége. A húrok fölrakása után lassú hangolás kezdődött, hogy tönkre ne menjen a szerkezet. 15-20 hangolás után - a mai zongoráknál elég 3-5 - készen állt a zongora a játékra.

A keddi konferencián Lantos István zongoraművész, a Zeneakadémia professzora szólaltatja meg azt az 1760-70-es években Eger környékén készült barokk pozitívorgonát (pedál nélküli kicsi hangszer), amelyet ugyancsak Fabók Balázs és csapata restaurált Albert Miklós kiváló orgonaépítő mester segítségével. Ő új sípokat készített, mert hiányos volt a hangzó rész. A szürke, jellegtelen, kétajtós szekrényhez hasonló nagyságú hangszert letisztították, mert az idők során többször át lett festve, s most szép vöröses színben pompázik, és játszani is lehet rajta.

A restaurált hangszerek a Zenetörténeti Múzeumba kerülnek, s remélhető, hogy 2011-től, az épület helyreállítása után, állandó kiállításon láthatja majd őket a közönség a Budai Várban - tette hozzá Fabók Balázs.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár