Újdonságok az albertfalvi római táborról

Maga a tábor beépítetlen területen, a mai Savoya Parktól északkeletre, a Mezőkövesd u. (Dr. Papp Elemér u.), Hunyadi J. út., Panel u. és a Duna által közrefogott területen fekszik. A táborról meglehetősen hézagosak az ismereteink. Nem ismerjük római kori nevét és a táborban állomásozó katonai egységek közül is csak egyetlen csapat, a markomann háborúk után idevezényelt cohors milliaria Numidarum jelenléte tűnik valamivel biztosabbnak - írta Dr. Beszédes József ásatásvezető régész.

Az eddigi kutatások szerint az első albertfalvi római katonai tábort az i.sz. 70-es évek elején emelték. Ez a tábor 166×190 méter kiterjedésű, kettős védőárokkal határolt palánkszerkezetű erőd volt, amelyet az i.sz. 90-es évek elején égettek föl a Dunától keletre élő szarmaták. A tábort helyreállították, majd a 2. század derekán nagyobb kiterjedésű kőerődöt építettek, amelynek mérete 186×210 méter volt, és szintén két árok határolta.

Ennek a kőtábornak a főbb építményeit (parancsnoki épület, principia, táborkapuk) tárta fel Nagy Tibor korábbi ásatásai során. A markomann háborúk alatt megrongálódott erődöt még újjáépítették a 2. század vége felé, de a 259/260-ban bekövetkezett szarmata betörést követően már nem történt helyreállítás, a tábor katonai funkciója megszűnt.

Az északi táborkapu újbóli feltárása során bizonyítást nyert, hogy a kaputornyok egyidőben létesültek az erődfallal. A keleti kaputorony jobb állapotban maradt meg; megfigyelhető volt a toronybelső öntött padlójú (terrazzo) járószintje és a torony falának kváderkövekből rakott felmenő része is.

A feltárás során újdonság erejével hatott, hogy a kőtábornál a várt két védőárok helyett összesen négy árok került elő, tehát a korábbiakkal ellentétben nem négy, hanem összesen hat védőárok volt az albertfalvi tábornál. Ebből kettő bizonyosan a palánkperiódushoz, négy pedig a kőtáborhoz tartozott. Jelentősebb leletanyag csak a kőtábor belső árkából jött elő. Innen a keltezési szempontból fontos rheinzaberni sigillatatöredékeken (i.sz. 3. század elejéről) kívül az erődfal tetejéről leomlott pártakövek és nagyobb kőgolyók (katapultgolyók?) érdemelnek említést.

Ugyancsak új adat az eddigiekhez képest, hogy a kőperióduson belül két, időben egymást követő erődfal mutatható ki. A korábbi, 2 század derekán emelt erődfalat valamilyen okból alapjáig kiszedték és ettől kijjebb 1,2 méterrel (részben a palánktábor külső árkának a szélére) húztak fel egy új kőfalat, amely az erőd pusztulásáig fennállt. A feltárás során viszonylag szerény leletanyag került elő, közülük a palánktábor külső árkának betöltésében talált, plasztikus fejjel ellátott, ezüstözött bronz lószerszámveret érdemel kiemeltebb figyelmet. Ez a kislelet egyben azt is megerősíti, hogy a korai palánktáborban lovascsapat (vagy legalábbis lovassággal is rendelkező egység) állomásozott.

A katonai tábor területén jelenleg egy élmény- és szabadidőpark létesítése folyik. A szakhatósági engedélyben azonban szigorú kikötések szerepelnek, amelyek tiltják olyan építmények elhelyezését, amelyek alapozási mélysége elérné a régészeti rétegeket. A tábor építményei nem semmisülnek meg, további kutatásra valamikor a jövőben sor kerülhet.