Georgij Konsztantinovics Zsukov

(Sztrelovka, 1896. december 1. - Moszkva, 1974. június 18.)

Georgij Konsztantinovics Zsukov szovjet marsall, a II. világháború kiemelkedő szovjet hadvezére 1896-ban született. Az I. világháborúban altisztként szolgált a cári hadsereg lovasságánál, ahol kitűnt bátorságával, megsebesült, majd kétszer is kitüntették a György-kereszttel.

Az 1917-es februári forradalom után a bolsevikokkal szimpatizált, 1919. márciusában belépett a kommunista pártba, a Vörös Hadsereg századosaként harcolt a polgárháborúban. A polgárháború után továbbra is a Vörös Hadseregben szolgált, és 1937-ben már egy lovashadtestet vezényelt. 1939 nyarán immár tábornokként a Távol-Keletre küldték hadseregparancsnokként, ahol a Halhin-Gol folyónál legyőzte a japánokat és kiszorította őket Mongóliából. A siker után hadseregtábornokká nevezték ki, majd 1941-ben Sztálin vezérkari főnökké nevezte ki, és Moszkvába rendelte. 1941 telén megvédte a németekkel szemben a fővárost, és lényegében győzött a „moszkvai csatá”-ban. A honvédelmi népbiztos helyettese lett, 1943-ban marsallá nevezték ki, ő zúzta szét a leningrádi blokádot. 1943-tól a hadsereg főparancsnokának, Sztálinnak a helyettese, óriási érdemei vannak abban, hogy a Szovjetunió megnyerte a II. világháborút.

Zsukov elsősorban a keménységével és a hajthatatlanságával tűnt ki, a siker érdekében nem sajnálta az emberanyagot és a harci technikát. Így halad győzelemről győzelemre, egészen a végső sikerig, Berlin elfoglalásáig. A Szovjetunió képviseletében ő fogadta a Wehrmacht kapitulációját. 1945-1946-ban a Németországot megszálló szovjet haderő főparancsnoka, majd Sztálin haláláig (1953) háttérbe szorult, és csak kisebb funkciókat töltött be, mivel Sztálin bizalmatlanná vált vele szemben. Sztálin halálát követően, Hruscsovot és Malenkovot támogatva közreműködött Berija letartóztatásában és likvidálásában. Zsukov 1953-tól honvédelmi miniszterhelyettes, 1955-1957 között honvédelmi miniszter volt; ő irányította 1956 őszén a magyar forradalom és szabadságharc elleni szovjet katonai inváziót.

1957-ben Hruscsov nyugdíjazta, mivel felmerült ellene a gyanú, hogy a hadseregre támaszkodva át akarja venni a hatalmat. A politikai életbe már nem tért vissza, Emlékek, gondolatok címmel megírta az emlékiratait, amelyben a maga szerepének túlhangsúlyozása mellett megpróbálta Sztálin személyét is tisztára mosni. 1974-ben halt meg Moszkvában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók