Georgi Mihajlov Dimitrov

(1882 - 1949)

Georgi Mihajlov Dimitrov bolgár kommunista politikus, marxista teoretikus államférfi 1882-ben született Radomirben. Eredetileg nyomdász volt, 1902-től a Bolgár Szociáldemokrata Munkáspárt tagja. 1903-tól a szociáldemokrácia forradalmi irányzatához tartozott, a pártalapító Blagoev közvetlen munkatársa.

Dimitrov 1904-től szakszervezeti vezetőként dolgozott 1909-1923 között a bolgár szakszervezeti szövetség titkára, 1909-től a BSZMP központi Bizottságának tagja. 1913-ban parlamenti képviselővé választották, ott is a háború ellen emelte fel a szavát. 1918-ban háborúellenes propaganda miatt 3 évre elítélték, de a háború után, 1918 végén kiszabadult. 1919-ben a bolgár Kommunista Párt egyik alapítója, és innentől kezdve a párt egyik vezetője. A fasizálódó kormányzat ellen 1923. szeptember 22-23-tól antifasiszta felkelést szerveztek Vaszil Kolarovval, de a felkelést kegyetlenül leverték.

Dimitrov emigrációba vonult, Bécsben és Berlinben tevékenykedett a nemzetközi munkásmozgalomban. 1933. március 9-én Berlinben letartóztatták a birodalmi gyűlés (Reichstag) épülete felgyújtásának vádjával. Az 1933. szeptember 21.- december 23. közötti lipcsei perben a német fasiszták személyén keresztül a kommunistákkal akartak leszámolni. Dimitrov azonban a perben a fasizmus vádlója lett, bebizonyítva, hogy Göringék gyújtották fel a Reichstagot. A világszerte kirobbant tiltakozások hatására Dimitrovot kénytelenek voltak felmenteni és szabadon bocsátani. 1934- ben a Szovjetunióba távozott. 1935-ben a Kommunista Internacionálé VII. Kongresszusán ő hirdette meg a fasizmus elleni egység- és népfrontpolitika szükségességét. 1935-1943 között a Komintern főtitkáraként tevékenykedett, s a Bolgár Kommunista Párt Külföldi Irodájának vezetője. 1943 májusában Dimitrov korábbi kezdeményezésére úgy döntöttek, hogy feloszlatják a Kominternt, és a nemzeti tagszervezetekre bízzák a fasizmus elleni harcot.

A II. világháború után, 1946 szeptemberében egy népszavazás után megszűnt a királyság, és szeptember 15-én Bulgáriát népköztársasággá kiáltották ki, 1946. november 22-én pedig Dimitrovot miniszterelnökké választották. Bulgária az ő vezetése alatt 1947 februárjában, Párizsban aláírta a békeszerződést, majd 1947 decemberében az új alkotmány elfogadásával kodifikálták a népi demokrácia győzelmét. A két munkáspárt 1948-ban történt egyesülésekor Dimitrov a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára lett (ugyanakkor a miniszterelnöki tisztségét is megtartotta).

Georgi Dimitrov azonban nem sokáig állt a párt és a kormány élén, mert 1949. július 2-án Moszkvában (ahol gyógykezelés alatt állt) meghalt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet