Georges Benjamin Clemenceau

(1841 - 1929)

Georges Benjamin Clemenceau, francia radikális politikus, miniszterelnök, akit Tigris melléknéven emlegettek, 1841. szeptember 28-án jómódú vendée-i polgárcsaládban született Mouilleron-en-Paredsben. Apja Benjamin Clemenceau köztársaságpárti orvos, anyja Emma Gauthereau volt, hatan voltak testvérek.

Clemenceau hamar összeütközésbe került III. Napóleon rendszerével: párizsi orvostanhallgató korában Le Travail címmel lapot adott ki, amelyet a rendőrség egy 1848-as megemlékezésre felhívó cikke miatt betiltott, őt magát 73 napra fogdába dugták. Újabb lapot indított, ezt is elkobozták, így diplomája megszerzése után négy évre az Egyesült Államokba utazott. Az amerikai szabadság elbűvölte, tanári állást vállalt, egyik tanítványát el is vette feleségül. 1869-ben tért haza és szülőmegyéjében kezdett praktizálni, majd a császárság bukása után belevetette magát a nagypolitikába.

1871-ben Párizs Montmartre kerületének polgármestere lett, a Bordeaux-ban ülésező Nemzetgyűlés radikális képviselőjeként hevesen kirohant a németek által Franciaországra kényszerített "megalázó" béke ellen. Hazafiúi hevülete a Párizsi Kommünig hajtotta, de mert nem tudott közvetíteni a Kommün vezetői és a Nemzetgyűlés között, lemondott. 1876-ban radikális-republikánus színekben lett ismét képviselő és a szélsőbal vezéralakja. Agresszív vitastílusa, megjelenése nyomán ekkor érdemelte ki a "Tigris" melléknevet.

1893-ban elvesztette mandátumát, miután belekeveredett a Panama-csatorna körüli botrányba és azzal is megvádolták, hogy a britek szolgálatában áll. Kilenc évig az újságírásnak szentelte magát, de 1902-ben szenátorként tért vissza (holott korábban a felsőház eltörlését követelte), négy évvel később belügyminiszter, 1907-től miniszterelnök lett. Könyörtelenül eltaposta a sztrájkokat, tüntetéseket, ellenséges viszonyba került a szakszervezetekkel és a szocialistákkal, annál jobb kapcsolatokat ápolt viszont Nagy-Britanniával. Amikor kormánya 1909-ben megbukott, ellenzékből is állhatatosan támadta a németeket és sürgette a felkészülést a szerinte szükségszerűen bekövetkező nagy leszámolásra, revansra. Az első világháború kitörése után szenvedélyesen agitált a háború mellett, igyekezett ébren tartani, sőt szítani a morált, kárhoztatta a pacifistákat - vagy akiket annak vélt, így célkeresztjébe került Joffre marsall, a hadsereg vezérkari főnöke és a béketárgyalásokat felvető Louis Malvy belügyminiszter is.

1917-ben, hetvenhat évesen kapta meg második kormányfői megbízatását, koalíciós kormányának egyetlen célja a háború megnyerése volt. Minden egyebet ennek rendelt alá, nem kegyelmezett a békét megpendítőknek, az árulóknak. Keresztülvitte szövetségeseinél az egységes főparancsnoki poszt létrehozását, azt is elérte, hogy erre a francia Ferdinand Focht nevezzék ki. Élete álma 1918. november 11-én teljesült be, amikor a hazáját 1871-ben megalázó, most megvert németek aláírták a tűzszünetet.

Clemenceau számára azonban gyorsan kiderült, hogy a békét sokkal nehezebb megnyernie, mint a háborút. A Párizs környéki békék megkötésekor Németország minél teljesebb megalázására és meggyengítésére törekedett, a költői igazságszolgáltatáshoz vonzódó Clemenceau ötlete volt, hogy a német békét 1919. június 28-án a versailles-i palota Tükörtermében írják alá, ahol 1871-ben I. Vilmost német császárrá kiáltották ki. Maximális céljait azonban (a Saar-vidék annektálása, a Rajna bal partjának független állammá szervezése, az 1772-es határok közti Lengyelország visszaállítása) nem sikerült elérnie, sőt éles összeütközésbe került az általa idealistának tartott Woodrow Wilson amerikai elnökkel és Lloyd George brit kormányfővel. A "Tigris" javaslatait még Lloyd George is túlzsának vélte és azt mondta: azok a bolsevizmus karjaiba kergetik Németországot - Clemenceau szerint viszont Lloyd George a bolsevizmust vinné Franciaországba. Végül elképzeléseinek többségét rá tudta erőszakolni tárgyalópartnereire, ám kénytelen volt kompromisszumokat kötni.

Bár visszaszerezte Elzászt, a magát mellőzöttnek érző francia Nemzetgyűlés ellene fordult, s az 1919-es választások után egyre erősebb kritikák érték. Az 1920. januári elnökválasztáson vereséget szenvedett, lemondott a miniszterelnökségről és a politikáról. Visszavonult Vendée-ba, utazgatott (a Tigris nyolcvanon túl még tigrisre vadászott Indiában, három hét alatt harminc beszédet mondott Amerikában, felkereste a háború csatáinak helyszínét), latin és görög auktorokat olvasgatott, könyveket írt. 1929. november 24-én halt meg párizsi otthonában. Egyszerű sírja apja mellett, Colombier-ban található.

Clemenceau neve Magyarországon rosszul cseng, hiszen hozzá fűződik a trianoni békeszerződés, amelyet a legenda szerint magyar menye iránt érzett gyűlöletének "köszönhetünk". A valóság azonban az, hogy a francia politikust személyes érzelmei soha nem befolyásolták: csupán az általa helyesnek vélt politikai célokat követte, amikor eleget tett a Magyarországgal szemben támasztott csehszlovák, román és szerb területi követeléseknek. A békék azonban senkit nem elégítettek ki, csak az újabb háborút vetítették előre - ezt utóbb maga Clemenceau is felismerte, s 1940-re megjósolt egy második háborút a németekkel.

Ma számtalan intézmény, utca viseli nevét hazájában, továbbá egy kanadai hegycsúcs. Róla neveztek el egy francia repülőgép-hordozó anyahajót is, amelyet környezetvédelmi aggályok miatt (a hajóépítmény több száz tonna veszélyes anyagot tartalmaz) kivontak a hadrendből.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel