III. Sándor orosz cár

(1845 - 1894)

III. Sándor orosz cár 1845. március 10-én született Szentpétervárott, a Holstein-Gottorp-Romanov dinasztiából. Apja II. Sándor cár, anyja hessendarmstadti Mária (Alekszandrovna) nagyhercegnő volt.
Bátyja 1865-ben bekövetkezett halála után lett trónörökös, nevelését Pobedonoszcevre és Szolovjevre bízták, akik minden haladással szemben az önkényuralom jogosságára, az ortodoxia és az orosz nemzet felsőbbrendűségére tanították. 1881-ben, apja halála után lépett a trónra. Mindjárt trónra kerülése után manifesztumot adott ki, amelyben kifejezte töretlen akaratát a patriarchális és pravoszláv szellemiségű önkényuralmi hatalom megőrzésére.

Uralkodása joggal nevezhető leplezetlen reakciónak. Ellenreformok sorával tette semmissé apja haladó reformjait (közoktatás, igazságszolgáltatás, a zemsztvókra és a városokra vonatkozó reformok). Kíméletlenül üldözte a terroristákat, a forradalmi ellenzéket. Megnövelte a rendőrség elnyomó hatalmát, megerősítette a cenzúrát és az oktatás ellenőrzését; a kormányzók például ítélet nélkül akár 5 évre is száműzhettek bárkit. III. Sándor uralkodásának legtöbb idejét a valóságtól elrugaszkodva, gacsinai palotájában töltötte.

Pobedonoszcev erőszakos oroszosítási politikába és ortodox hittérítésbe kezdett; hatására a cár különböző kényszerítő intézkedéseket foganatosított a balti államok német lakossága, a lengyelek, az ukránok, az örmények, a Közép-Ázsiában élő muzulmánok és végül a zsidók ellen, akiket a nyugati övezetben való letelepedésre köteleztek. Az 1880-as évek második felétől Vitte gróf pénzügyminiszter befolyására serkentette az ipar fejlődését, és megkezdődött a transzszibériai vasútvonal építkezése. 1888-tól kezdve a külföldi, német és angol, majd francia tőkebeáramlás hatására a gazdaság gyors fejlődésnek indult. III. Sándor 1890-ig, a bukásáig Bismarck híve volt, viszont amikor II. Vilmos német császár nem újította meg a német-orosz viszontbiztosítási szerződést, a cár a franciákhoz közeledett. Ennek eredményeként 1893 decemberében aláírták az orosz-francia egyezményt, amely a későbbi antant magja lett.

III. Sándor 1894. március 17-én Ukrajnában, Livadge-ben halt meg. A trónra a Dagmar (Alexandra Fjodorovna) dán hercegnőtől származó fia, II. Miklós követte (uralkodott: 1894-1917).

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Egyiptom

• Mikor alakultak ki a születésnapi ünnepségek?
• Újabb szenzáció Egyiptomból: II. Thotmesz elveszett második sírját is megtalálhatták
• Az első fáraósír felfedezés Tutanhamon óta - megtalálták II. Thotmesz elveszett nyughelyét
• Hét nem mindennapi múmia
• Így teremtették a világot – az ókori emberek szerint
• Az Oszmán Birodalom bukása hozta el az iszlám felemelkedését 
• Sikertelenül harcolt a pánarab egységért Egyiptom elnöke, Gamál Abd en-Nászer
• Előnyei mellett számos hátránnyal járt az Asszuáni-gát megépítése
• Mi volt Nofertiti varázsának titka?