Röplapháború tombol Budapest utcáin

A Betekintő oldala

A március 15-ére időzített "újrakezdés"-re - a politikai rendőrség által szorgalmasan gyűjtött - röplapokon szólították fel az embereket. Egy ilyen röplap értelmében március 15-én 9 órától délután 2 óráig mindenki a főútvonalakon tartózkodjon, majd 2 és 3 óra között senki se legyen az utcán, 16-án reggeltől figyelmeztető, április 1-től pedig általános sztrájk legyen. Április 4-én pedig reggel 9 és délután 2 óra között ne legyen senki az utcákon, így tiltakozva a Kádár-kormány politikája és a forradalom leverése ellen.

A forradalom bukását követően a régi-új pártvezetés célja az elrettentés és a társadalmi szolidaritás megtörése volt, ezért a hatalom felkészült az újabb (fegyveres) konfrontációra. Decemberben, advent heteiben, vidéken éppúgy, mint Budapesten, sortüzeket vezényeltek a tüntetőkre. A statáriális bíróságok ítéletei, a karhatalmista, "pufajkás" csoportok garázdálkodásai pedig tovább fokozták a megtorlást és a terrort.

1957 elejére a forradalom "utóvédharcait" a röpcédulázásokon, falfirkálásokon túl már "csak" a néhány illegalitásban szerkesztett, sokszorosított lap, illetve az Írószövetségnek, az Újságíró Szövetségnek, az üzemi munkástanácsoknak, a Nagy-Budapesti Munkástanácsnak a demonstratív kiállása, puszta jelenléte, valamint a sztrájkok, a tüntetések, az elhurcoltak családtagjait segítő konspiratív adománygyűjtések jelentették. A tavasz kezdetére a MUK "csendes" terjedése, már inkább a hatalom, mint a társadalom cselekvőképességét jelezte, hiszen újabb nagyszabású letartóztatási hullám következett, csaknem hatezer embert vettek őrizetbe.

A MUK fenyegetése a forradalom fegyveres leverését követően, a szovjet csapatok jelenléte mellett természetesen nem volt jelentős, bár bizonyos források szerint, voltak olyan csoportok - mint például a mecseki láthatatlanok maradéka - akik március 15-ére készülve valóban felvették egymással a kapcsolatot és arra készültek, hogy elrejtett fegyvereiket újra elővegyék. Ugyanakkor a Kádár-féle vezetés ezeket a röpcédulázásokat, falfestéseket, és az úgynevezett "ellenforradalmi" szervezkedéseket a saját céljaira kívánta felhasználni, a megtorlás, az elnyomás fokozására, annak propaganda eszközként való alkalmazására, ezáltal saját rendszerének erősítésére, stabilizálására.

Ennek megfelelően a hatalom szította is az egyébként öngerjesztő folyamatot és mintegy "alátett" ennek a sajátos - a Kádár-rezsim és a társadalom egy jelentős része által űzött - kommunikációs csatának. A röplapháborúba csakhamar bekapcsolódtak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hívei is, hiszen válaszul a MUK jelszóra megjelentek az utcákon, a házfalakon a HUKUK ("Ha Újra Kezditek, Újra Kaptok") felirat, illetve a MUK átértelmezéseként a "Minden Uszítónak Kötelet" jelszavak is.

Csemegézzen a röplapháború kincseiből a Betekintő oldalán!